amit a Waldorf képvisel: az átélés, megtapasztalás, egész testtel való tanulás élményét, ami szerintük a mély bevésődést segíti a kizárólag a fejre koncentráló dogmatikus magoltatás, magyarázás helyett. 

     Ezzel maximálisan egyet tudok érteni, hogy ez jó dolog, és kell a gyerekeknek. És hogy ebben elég bénák tudnak lenni az állami iskolákban, és egyébként meg egészében kell nézni a Waldorf-módszert, mert van egy logikája, amire épül.

     Ettől még nem tetszik jobban, hogy van, akinek nem árt meg! A Waldorf persze, hogy nem garancia semmire, de mivel az elvek jó részével tudok azonosulni, így ha esélyt látok ott ráadásul a kevesebb stresszre is, akkor naná, hogy jobban tetszik.

     Abban igazad van, hogy a legjobbat szeretnéd a gyerekednek! De továbbra is fenntartom: miért a Waldorf az egyetlen "menekülési útvonal"? Most én úgy érzem, hogy biztos hátteret tudnék nyújtani a gyerekemnek, mégha államiba is járna. Kénytelen is lennék, mert anyagilag sosem lesz lehetőségünk, hogy a helyi Waldorfba járassuk (ami egyébként pont olyan döcögve halad, mint amilyen nyögve-nyelősen indult, 5 gyerekkel).

     De mondom, én könnyen beszélek, mert nincs gyerekem, akinek iskolát kell keresni.