Szerintem az manapság nem annyira érdekes, hogy Steiner mit mondott volna, ha egy japán iskola kéri a tanácsait, mert ez nem történt meg. (Viszont lett ott is Waldorf-intézmény.)

      Azért érdekes, hogy mit mondott volna Steiner róluk, mert ha ő 28 betű hagyományos tanítását annyire károsnak tartja, mint ahogy előadja, akkor a japán gyerekek, akiknek sokkal több írásjelet kell megtanulniuk, még nagyobb károsodásnak lehetnek kitéve, mint mi, és ezért túlzónak hangozhat minden nyafogásunk az ő helyzetükhöz képest.

 Ők gyerekek, és tudnak örülni egy szép betűnek, még ha ez információs szempontból nem is ad többet (persze ad), mint egy csúnyácskább. A betűvetés öröme nem a kommunikáció diadala.

      Én pont a másik végéről látom a dolgot :), szép lehetett egy szép agyagtábla, de azért a készítői örülhettek annak is, ami az írás lényege: hogy az üzeneted át tudod adni az olvasódnak. 

    Ha ez utóbbit nem méltányolod, akkor persze, hogy nem látod a hagyományos írástanítás szépségét vagy értékeit.