hát mindig saját bőrén talulja meg az ember...........szemre csodás a környék, a magyar valóság után, meg végképp, ami Budapest XIX. kerületét jelentette. ez a lakópark és még pár, amit a környéken megnéztünk nagyon szépek. a választást természetesen a munkahely közelsége befolyásolta, hiszen amikor ide költöztünk, még kocsink sem volt. 7hónapig biciklivel jártam melózni, 4mélföld nem volt vészes, na ez már mára megváltozott:)

éppen most írtunk alá, újabb 6 hónapot ebben a lakóparkban, hiszen még nem ugrálhatunk, az amerikai álomnak csak az elején tartunk:)

aztán ősszel lehet gondolokodni és addig gyűjteni az infót, hogy hová lenne érdemes költözni. nem sok reményem van, itt minden lakópark egyforma, max a dizájn változik kicsit, de az sem számottevően. szóval nem tudom..............

elég nehéz megítélnem a lakosság összetételét az intelligencia szempontjából, nekem a melóhelyen csak egy szűk keresztmetszet jut:) és tudom, hogy az nem a tanultabb része:)

most ebben a pillanatban vasárnap délután a finom rántott húsos, petrezselymes burgonyás, uborka salis ebéd után, azt hallgatom, ahogy a "gyerekek" a keménykerekű rollerjeikkel a betonjárdán zakatolnak:) hiszen minden illesztésnél van egy centis hézag, amin jó nagyot kattan az a fránya kerék:) amióta itt vagyunk amerikában öszintén egy nyugodt percünk nem volt: nincs olyan időszak a nap folyamán, amikor csend, nyugalom lenne. éjjel a klímák zakatolása (hűtés.fűtés) és az állandó zene és beszélgetések az erkélyeken, délutántól koraestig a gyerekek és kis kedvenceik ugatása. hajnaltájban van kicsit nyugi, de mi általában fé l4 körül kelünk és megyünk melóba, szóval a nyugodtabb részeket átgályázzuk a rendkívül hangos munkahelyünkön:))

ez van és lesz ez még, igy se, a lényeg , hogy megélünk és ketyeg az óránk az állampolgársághoz:)

jó pihenést mindenkinek:)