"Itt jön a dilemmám: az iskolaéretlenségét a hagyomáyos sulikhoz képest állapítottuk meg az ovival együtt: a hajtás, a stressz, a verseny a sok hét-nyolc éves visszatarottal, az ötször 45 perces órák, a négymillis sávokba betűk préselése, nulla mozgás szünetben (egyik suliban pl konkrétan ki is mondták, hogy a yerek a mozgásigényét élje ki az oviban, mert itt ezt már nem lehet  - a napi tesióra egy tök más tészta) stb. 

     Én a helyedben nem látnám ennyire borúsan egy állami iskolában a gyerekem helyzetét."

 

    Múltkor szóba került itt ez a téma, de van még mit beszélni róla, azaz hogy nem olyan rossz dolog szerintem az állami általános iskola, mint olyan (azért érdemes itt is a béna tanerőket, versenyistálló hírű sulikat elkerülni). ( A középiskolák/gimnáziumok és a Waldorf 9-12. osztálya más életkor, más követelményekkel, azt most nem veszem ide.)

 

ad1. Amiket Vekerdy ír az Álmok és lidércekben, azt a szocialista Magyarország iskoláiról írja, ahol diktatúra volt és ideológiai alapon előírt tanmenet (cél: a szocialista ember nevelése), és nem reménykedhetett abban, hogy ez belátható idő alatt megszűnik.

    

ad2. Amiket Rudolf Steiner mondott előadásaiban az állami elemi iskolákról, azt a 20. század elején mondta Németországban, ahol akkoriban már nem az egyházak vagy a helyi vezetők, hanem az állam alapította a községi és városi népiskolákat, és a tanterv mögött álló ideológia nyilván poroszos precizitással lett megfogalmazva, és egyes pedáns tanerők által megvalósítva a gyakorlatban.

 

ad3. Rudolf Steiner olyan szerencsés heklyzetbe került, hogy egy gazdag barát pénzügyi támogatásával megalapíthatta a saját iskoláját, de ritka az ilyen lehetőség. Ahogy a múltban a katolikus egyház és a protestáns felekezetek vagy gazdag főurak alapítottak egyes helyeken elemi iskolákat, úgy ma az állam kezében van olyan hatalom és pénz, hogy bárhol és mindenhol az országban iskolába küldje a gyerekeket.

   Ha nincs ilyen akarat, akkor megtörténhet, mint a Twist Olivér-szerű történetekben Angliában, hogy gyerekek kóborolnak és garázdálkodnak csapatosan az utcákon vagy kimerítő és felnőtteknek való munkakörökben dolgoztatják őket.

   Kicsit távoli az, amit írok? Lehet, de meg lehet nézni megdöbbentő riportokat dél-amerikai, afrikai vagy ázsiai országokról, ahol még ma is sok gyereknek ez a mindennapi valóság. Ehhez képest minimális problémának tűnik, hogy grafittal vagy zsírkrétával tanulok meg írni, nem? (Vagy legalábbis olyan problémának, ami könnyebben megoldható, orvosolható.)

 

kép: http://www.origo.hu/nagyvilag/20071028-india-gyerekmunkasok-alkalmaz-a-gap.html

forrás: Neveléstörténet, Neveléslélektan könyvek