Amúgy meg nyolcadikig is azokat a tárgyakat tanítja az osztálytanító, amikhez úgy gondolja, "hozzá tud szólni", a többinél szaktanárok segítik a munkáját.

     Ez az osztálytanító-elvet, mint olyat nem érinti sztem. Miközben bent van egy szaktanár, mondjuk kémiaórán, az oszt.tanító akkor is ott van, és nem megy közben máshová órát tartani. (Ami persze neki másik harminc gyerek megismerését is jelentené.)

     Én csak a saját nevemben tudok beszélni: emberileg nem vagyok tökéletes, és bátrabban kormányoznék osztályfőnökként egy osztálynyi diákot 4 évig, mint 8-ig. (Ami a szakmai részét illeti: valamokkával értek egyet, azzal szeret foglalkozni az ember, aminek "mestere", tehát jobbnak tartanám a magam számára az állami iskola rendszerét: egy tanárnak van 2 esetleg három tárgya, amit tanít.)

     Persze ez azzal is jár, hogy más osztályokban is kéne a tárgyaimat tanítanom. Erre lenne jó vmi. vizsgálatot olvasni: mi az a gyerek-létszám, amit még hatékonyan, de a személyességet megőrizve taníthat egy tanár? Illetve biztos vannak módszerek, amik az ebből fakadó problémákat csillapítják.

     Ez egy Waldorf-osztálytanítónak nem olyan égető probléma, nyilván.

     Azt szokták mondani a Waldorf-tanárképzésen, hogy a belső munka, amit mondjuk a 8.-os kémia-tananyag elsajátítása közben végzel, megtérül. Biztos van ebben igazság, és egyébként biztos egy nagy "kaland", ahogy 8 évig végigkíséred a tanítványaidat, látod, ahogy felnőnek.