Kedves Barátom!

 

Nagyon nehéz a búcsúzás, mivel most úgy érzem nem csak egy barátot vesztettem el, hanem egy testvért is. Emlékszem, mikor bekerültem a klubba Te már nagyon otthonosan mozogtál ott. A legelején nem gondoltam volna, hogy a mi barátságunk ilyen felhőtlen lesz. Ahogy teltek-múltak a hónapok egyre szorosabbra fűztük ezt a bizonyos szálat kettőnk között. Emlékszem az első közös kirándulásra a Bakonyba, ahol már nem kísértek minket a Szüleink, aztán jött a közös balatoni nyaralásunk, a füredi kiállítások, és még sorolhatnám. Szerencsére nagyon sok időt tölthettem Veled, mert néha már fél szavakból is megértettük egymást. Úgy gondolom, hogy a mi esetünkben ez a nagy egymásra találás nem is sikerülhetett volna jobban, és ezért nagyon hálás vagyok szegecsszámlálónak. 

Mindenki azt mondja, hogy csak a szépre és a jóra emlékezzünk. Nekem nincs is más emlékem,  mint ezek a boldog és felhőtlen együtt eltöltött évek. Végül Vörösmarty versének egy részletével búcsúznék:

 

"Mit mondjak, mit ne mondjak?
  Mind hasztalan!
  Te mégy s egy örömünknek
  Már vége van.

 

  Szelíd szép arcaidra
  Nem nézhetünk,
  És fájni fog, ha rád - csak
  Emlékezünk."

 

                  /Vörösmarty Mihály/

 

 

Emléked mindig velünk marad!

 

Örök Barátod:

Dani