Ezt a hinta dolgot azért furának tartom. Hacsak nem egy játszótér nélküli faluban van az adott ovi, vagy egy hatalmas kertváros közepén, akkor nehezen tudom elképzelni, hogy a gyerekek ne tudnák pontosan, hogyan működik a hinta. (Pláne autógumiból, amit nem is lehet úgy meghajtani.) A nagyvárosi gyerkekek többsége a játszótéren szocializálódik - pláne hogy a waldorfra négyéves korig várnak a kezdéssel -, és ott sem állunk folyamatosan mellettük, sőt a szemünket is le szoktuk venni róluk, főleg ha több gyerekkel vagyunk. Én inkább ezt a filozófia részeként érzékelem, hogy semmi olyan ne legyen a gyerekek keze ügyében, aminek a funkciója "gyárilag" ki van találva. 

Például: jártunk a fiammal a közeli W-oviba minicsoportba, ismerkedni. az ovi szobájában volt délutánonként hetente egyszer. A szoba berendezése a következőkből állt: egy kosár mindenféle méretű felhasogatott faág, kötött lovacskázó hevederek (amiket magukra húznak, a másik meg fogja, és futnak vele körbe), egy ágakból- kövekből épített kis domb, rajta pici kötött figurák, kb hat darab, asztalaok és székek, egy szekrényben rajzeszközök, egy hintaló, és egy függönyökkel leválasztott pici konyha faedényekkel, két kis faággyal, két babával és egy babakocsival. Más játék nem volt.