1986-ra nem nagyon emlékszem, de a 10 évvel ezelőtti 2002-es Egyetemi VB-re igen, ahol egy minden szempontból "hurka" válogatott??? csapattal küzdöttünk a nagy Svéd egyetemi válogatott ellen!
Az eredmény ott sem volt valami rózsás, de 10 év távlatából a különbség azért óriási a két mérkőzést összehasonlítva!
Svédország - Magyarország (Egyetemi VB Göteborg, Svédország 2002)
23 - 1 (3-1,8-0,12-0)
Svédország - Magyarország (VB, Bern, Svájc 2012)
33 - 2 (18-0, 10-1, 5-1)
Pavel jól összefoglalta a mostani mérkőzésen történteket, így hát rám maradt az egyetemi mérce!
2002-ben egy kis túlzással szedett-vedett válogatott kisbuszozott ki Göteborgba, ahol Mujahid Babán, Dennisen és még egy-két játékoson kívül nem igen volt értékelhető floorballos a csapatban. Ettől függetlenül nem feltartott kézzel mentünk ki a pályára, hanem dolgozott bennünk a bizonyítási vágy! Bizonyítani egy sokkal előrébb tartó nemzet ellen. Pavel, mint edző, s jómagam, mint csapatkapitány is arra ösztönöztük a brigádot, hogy soha ne adjuk fel, bármennyi is az eredmény. Az egymásért tett védekezésünk annyira jól működött, hogy egy kontrából megszereztük Baba révén a vezetést!!! 8 percig tartott a csoda, de megvolt! Majd az első harmadban jött 3 svéd gól! A csapatra én személy szerint nagyon büszke voltam, mert mindenki egyszerre harapott, és ina szakadtáig védekezett, koncentrált. A második harmadban már látszódtak a gondok, sima 8-0 oda, így nem maradhatott más, minthogy 13-1-es vesztésnél kitűzzük a lélektani kapott 20 gólos határt. Mindenkinek egy rugón járt az agya, csak 20 fölé ne menjenek, ezért küzdünk! Tegyünk meg mindent a cél érdekében! Nem sikerült. Személy szerint óriási csalódás volt, a 20 kapott gólnál hátra fordultam Móricz Levihez, aki köztudottan a kor legfürgébb és legtechnikásabb védője volt, s csak annyit mondott kifulladva, megfáradva: "már nem képes feldolgozni az agyam, hogy épp hol van a labda. Hiába megyek, már nem érek oda blokkolni." Az utolsó harmadban még kaptunk egy tucatot...
Csalódott voltam nagyon, de egy hatalmas tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam, s örömmel töltött el, hogy 1 harmadig tartottuk a világ legjobb floorballnemzetének csapatát!
Azért elcsodálkozik az ember, amikor ilyen butaságokat olvas a hunfloorballon, mégha átvett cikkről is van szó!
"profik játszottak, profi hozzáállású amatőrök ellen, akik szívüket-lelküket kitették a pályára!"
Semmiben sem kételkedem, főleg mert nem láttam a mérkőzést, de azért ez baromi nagy túlzás!
Az Egyetemi VB-s vereségre sem mondom azt, hogy kitettük szívünket-lelkünket, de azt ki merem jelenteni, hogy az a csapat nagyon akarta, hogy elkerülje a pofont és ezért valamicskét tett is!
A tények eleve ütik Lánczi András füllentését, hiszen én, mint laikus (mérkőzést nem látó) is kapásból kinevetem a 0-18-as harmadereményt látva! Ez bizony harmatgyengye produkció volt! Majdnem percenkénti kapott gól!!! Ha 5 ember beáll a kapu elé, akkor is beütik, hisz tapasztaltam, no de 18-at?
És akkor itt be is igazolódott korábbi írásaim mindegyike...
- kevés a győztes típusú játékos a válogatottban
- telitalpas, lábmunkában gyenge játékosok nem fogják felvenni a ritmust
- Dennis-nek nyugdíjba kellett volna mennie
- a Krokiknak nem volt x idő óta tétmeccsük
- a finn edző lejtmenetben, hogy motiválja azonnal a játékosokat?
Végezetül, azt azért ne gondolja senki, hogy a nagyobb verés a csapat feljavulásának eredménye. Minden sportban törekednek az alázás elkerülésére, hiszen az maga a sportágat teszi nevetségessé. Jött a piros telefon a svédeknek, gyerekek olimpiára akarunk jutni vagy mifenére, nem tenne jót a referenciába egy világbajnokságon adott hatalmas pofon, mert állítólag a világ legjobb csapatai vannak jelen a tornán!
Ettől függetlenül az élmény biztosan így is-úgy is maradandó, s az idő majd mindent megszépít. Az Eötvös gyökerekkel megáldott és SZPK szívet magában hordozó Bagi Martinnak hatalmas gratula, szintúgy Müller Janinak, aki mi fiúnk kölkeként hozott el egy Best Player címet.
