"1985 őszén az erre még teljesen alkalmatlan, fejletlen kéztőcsontokkal próbáltam meg a háromujjas tollfogást elsajátítani. Fájó, bedagadó kézzel, elzsibbadó ujjakkal, kínlódva kanyarítottam a fecskefarkat meg a karikát a vonalak közé."

    Azt írja a pasi, hogy már ledolgozta a hátrányait, másutt meg azt, hogy nem kívánná a gyerekkorát a gyerekének. Én se vagyok egy Nobel-díjas élsportoló, de azért ilyen fikázó panaszáradatot se zúdítanék a volt iskolámra 33 évesen.

    Mindnyájan emberek vagyunk, és meg kell bocsátanunk a volt tanáraink botlásait. Az iskola jövője meg ennyire borzasztó lenne, mint ahogy a cikkíró vázolja?? Én ezt nem hiszem el!!, de akkor is az lenne az üdvözítő út, hogy sírok, mint a fürdős k..va, már bocsánat, pluszban még jól odamondogatok azoknak, akik verik a gyerekeiket??

    Hogy magamnak is válaszoljak: a mai gyerekek keze ugyanúgy ki fogja bírni a 3 ujjas ceruzafogást, mint anno a miénk. Amit a szülők tehetnek: otthon gyurmáznak a gyerekkel, meg nagy csomagolópapírra festik a betűket, ennyi az ötletem.