volt szó a méhviasz téglácskákról, amikkel rajzolnak...

úgyhogy akkor most saját élmények: a fiam kétéves korában már arcot, emberalakokat rajzolt, az arcon minden a helyén volt, döbbenetes volt látni. Én adogattam neki a kezébe a krétácskákat, mutattam, hogyan tud vele bánni, ő meg vonatot épített belőle meg házat és rajzolni a leghegyesebb hegyű ceruzát választotta, és vékony filctollakat. azóta is ezeket szereti. szerintem ha tudná, hogy létezik rotring ceruza, azt kérne an mikulástól:) az  oviban persze nincs más, csak a téglácska formájú kréták. mikor odakerült, először egyáltalán nem is akart rajzolni, mióta már igen, azóta meg - ha nagyon szigorú akarok lenni - akkor csak firkál. és az az érdekes, hogy ez az itthoni "termésre" is hatással van, már nem rajzol olyan részletgazdag, fantasztikusan érett dolgokat, sőt, a kedve is alábbhagyott. sőt, valójában egyáltalán nincs kedve rajzolni, csak intenzív noszogatásra. azt meg én nem akarom csinálni... persze lehet, hogy kréta ide vagy oda, volt egy rajzos korszaka, és mindenképp elfordult volna ettől más irányba, ezt nem tudhatom. de én magam csalódásként éltem meg ezt a változást, tudom, egoista egy dolog, de olyan büszke voltam a gyönyörű rajzaira, meg hogy mindez milyen korán jelentkezett nála, lehetett mit mutogatni, na:) és aztán most itt van 5 évesen és csak firkálni tud?:(

ez így nem igaz, tudom. van is rá bizonyítékom néhány. amikor most egy szülinapi üdvözlőkártyát csináltam, és kérdeztem, akar-e rajzolni valamit bele az unokatesójának. ódzkodott. aztán fogta, és rajzolt bele egy virágot. közepe, szirmocskái, szár, egy levél balról egy jobbról. és tökéletesen kiszínezte. SOHA ilyesmit nem rajzolt, minimálisan sem érdekelte a virágrajzolás vagy a természet. de nyilván valakit megfigyelt korábban és tökéletesen leutánozta, mintha gyakorolta volna jó sokat...

de amit ki akarok kerekíteni ebből: valahogy az volt az előfeltevésem, hogy az ilyen dolgokban mint rajz, festés (és persze nem csak ebben) majd szárnyalni fog a fantáziája és nagy kedve lesz hozzá, mert az oviban annyi minden hat inspirálólag és mert ezt nem feladatként kell megélnie... és hát egyáltalán nem.