az én nagyobbik fiam úgy tanult meg olvasni és írni, és bánni alapszinten a számokkal, hogy SOHA nem kezdeményeztem semmilyen ezirányú beszélgetést. végképp nem raktam elé semmit, amiben számolás vagy írás vagy olvasás lett volna a feladat...

ő volt túl kíváncsi. kikérdezett.

pedig a második kérdés után már szinte csak hümmögtem:) nemhogy mese, meg cicafarka.

      Persze, nem az ovis gyereknek kell mutatni a majomból lett G betűt, hanem az iskolásoknak, ez világos. De attól még tudják, hogy vannak betűk, mert látják az utcán, a mesekönyvben stb. 

hogy úgy érzem, meg kell erőszakolnom magam, hogy ne mondjak túl sokat, le kell lassítanom, mert az jobb nekik. ... mert attól még, hogy nagyon akarnak mindent megtudni, nem biztos, hogy a túl sok információ az a javukra válik.

      Ezt én is megfigyeltem, de ezt nagyon nehéz megtanulni, hosszú évek kellenek ahhoz, hogy erre átállítsd az agyadat!