Hidd el, az enyém is így tanult meg. Már 1,5 éves korában egy csomó betűt tudott, mert nem elégedett meg azzal, hogy a "mi ez" kérdésre betűvel válaszoltam, hiszen mindegyik más formájú, nem lehet ugyan az.

Az egy dolog, hogy nem tudja, hogy Petőfi Sándort nagy betűvel kell írni, de az meg a másik, hogy nem tud leírni hosszabb szöveget.

Én nem szeretem, ha a hagyományos sulikat halálba szapulják, ez a suli, ahová az én gyerekem is jár, nagyon jó kis iskola, van nagyon lelkes, gyereket szerető nagyon fiatal tanító nő, és idősebb is, és remekül együtt tudnak dolgozni. A gyerek imádja a tanító néniket, ölelgeti őket, és látom azt a gondosságot, ahogy figyelnek rá. 

Sok szempontból ő is különc kisgyerek, a tanító néni mondta is, hogy miatta akár az egész iskola felrobbanhatna, totál nem zavarná, elolvasgat a szünetekben az egész világot kizárva. És közben vannak ezek az öntörvényű dolgai is.

Azt a rengeteg információt sem látom, hát van magyar, matek, meg környezet, amiből kvázi "tanulni" kell. Elsőben 20-as számkörben kell mozogni, ezt az ovisaim is abszolválják már. Környezetből elsőben csak beszélgettek, idén van némi tanulás, de 10 percnél többet még nem kellett sosem rászánnunk. És a téma jobbára az étkezés, az erdő, az ember, minden olyasmi, amivel tényleg nap, mint nap találkozik. Eddig még egyszer sem vette észre, hogy "felelt". Csak én láttam a beírt jegyet az ellenőrzőbe, rákérdeztem, hogy miből feleltél, sosem tudta, hogy ő felelt volna.

Összességében az a lényeg, hogy szerencsés az ember, ha megtalálja a jó sulit a gyereknek, ez többnyire sajnos eléggé lutri, mert sem más szülők elbeszélései (ezt a sulit pl. sokan szidják, pont azért, mert nem elég "elit"), sem a nyitott óra, sem az első benyomás a tanító néniről (nekem elsőre egyáltalán nem volt szimpatikus) nem ad pontos, jó információt.

Te úgy véled, hogy valamelyik alternatív suli a megfelelő, ez val.szeg még igaz is lehet, de korántsem biztos, hogy ez egy waldorf suli. És Ammával együtt csak arra mutatunk rá, hogy a hagyományos iskola nem ördögtől való dolog. És erős túlzásnak érzem, hogy a gyerekek túlnyomó többsége örök életére sérülne a hagyományos iskolától.

Amúgy a kisfiadnak próbálnak segíteni? Jár hozzá pszichológus, vagy valaki, aki átsegíti a közösségi élet nehézségein?