Én sem látom ennyire borúsan a helyzetet. Nekem van tanár közeli hozzátartozóm, aki felsőben tanít, és az ő sulijukba pl. most már a sokadik waldorfból elhozott gyerek jár. Magyart tanít. És úgy látja kriminálisan kevés a tudásuk. És most nem a lexikaira gondolok, hogy ismeri a költőket, vagy sem. Hanem pl. egyáltalán nem tudnak írni. 11 éves gyerek simán írja kisbetűvel az összes tulajdon nevet.

Az én gyerekem sima, mezei suliba jár, szerencsés, mert csak 15-en vannak az osztályban, igaz sok SNI_s van, van autista, és részképességzavaros is, de remekül boldogulnak. A lányom már olvasott mikor suliba ment, ő kapott külön feladatokat mindig, hogy ne unatkozzon, de a többiek is simán tartották a tempot, voltam bent több órán is, azok is egész jól olvastak már tavasszal, akik a suliban tanultak meg.

Én nem látom, hogy bármiben sérültek volna attól, hogy meg kellett tanulniuk írni.

Egy kisgyerek nagyon-nagyon vágyik a tudásra. És nagyon nagy potenciál van benne. Nekem az ovisaim is majd megőrülnek azért, hogy tanuljunk.  És bitang hamar rögzül a fejükben egy-egy betű, pedig én aztán nem mondok mesét hozzá, és nem találok ki semmi kígyót, meg majom farkát, csak mondom, hogy "g" betű.Megőrülnének, ha hosszú hónapok alatt sem jutnának el odáig, hogy olvasni tudjanak.

Nem kétlem, hogy vannak gyerekek, akik teljességgel beilleszthetetlenek egy hagyományos oktatási formába. De, hogy a gyerekek 90%-ának az rossz lenne? Nem hiszem. És a waldorf sem alkallmas nagyon sok gyereknek. Én a fogadóórákon mindig elképedek, hogy mennyire pontosan ismerik a gyerekemet, mennyire értékelik és építenek az erősségeire, és milyen jól tudják kezelni a hibáit. Pl. nagyon öntörvényű bír lenni, és rajzórán nem igazán akarja mindig azt csinálni, amit neki kirendelnek. És a tanító néni simán elnézi. Nem mondom, hogy minden ponton egyetértek a sulival mindenben, de egyáltalán nem látom azt, hogy a gyerek örök életére sérült lenne az egésztől.