Elég sokat foglalkoztam a témával. A lengyelek a Curzon-vonaltól keletre, délre még saját impériumuk idején is kisebbségben volt, 39-es háború során, illetve után valamennyi elmenekült erről a területről is, illetve a bevonultak nem tértek vissza, mert elhunyt, fogságba esett, külföldre távozott, vagy egyszerűen a német megszállási övezetben ragadt. Ezt követően 39-41 közt a szovjetek több százezer lengyelt deportáltak Szibériába, ami tovább csökkentette a lengyel lakosság számát és arányát. Amikor a németek bevonultak rövidesen megindultak a belső harcok, mindenki mindenki ellen, amiből a lengyelek se maradtak ki, de pl. az ukránok is 2 részre szakadtak, a volt lengyel területeken (Galícia) a nacionalisták voltak túlsúlyban, de akadt szovjet/kommunista partizán is... közben jött a nagy lengyel-ukrán összecsapás amiben 150-200 ezer lengyelt lemészároltak. Mások meg elmenekültek... ( ettől függetlenül Lembergben 44-ig megmaradt a lengyel többség, de máshol néhány foltot leszámítva szórványt képeztek, akik örültek, ha túlélik az eseményeket. Szó sem volt összefüggő, sikeres partizántevékenségről se az ukránok, se a VH ellen (vörösök ellen belorusz területeken voltak sikereik). 

kb. ugyanez zajlott a mai Belorusszia korábban lengyel területein, egyszerre harcolt egymás ellen a német, a lengyel, a belorusz (ezen belül a fehérek és a vörösök egymás ellen is), s kötöttek alkalmi szövetségeket. Még lengyel-német együttműködés is volt 44-ben a vörösök ellen. Annyi az eltérés, hogy a belorusz vidéken nem volt tömeges lengyelellenes pogrom. + itt bejöttek a képbe a magyarok, mint megszállóerő, akik a németek szövetségesei, de a lengyelek ellene nem harcoltak, sőt nem csak félre néztek, hanem többször logisztikai segítséget is adtak nekik. Elég jól dokumentált a téma (magyar megszállóerők tevékenysége).