Most egy olyan bunyevác nóta szövegét teszem első második ízben közszemlére (előzőleg a Facebook-oldalamon publikáltam), mely eddig még nem jelent meg a nagy nyilvánosság előtt.

A dalszerző és egyben a szövegíró a bunyevác nép élő legendája: ZVONKO BOGDAN.

Akiről a zenemű szól az nem más, mint az én zombori nagybátyám, Karlo Dujmović jogász, azaz közismert nevén a Dida, aki egyetemi évei alatt Beogradban szoros barátságot ápolt éveken át a már akkor híres énekes Zvonkoval.

A zenei anyagot még nekem sem volt szerencsém hallani, bevallom, izgatottan várom ennek a pillanatnak az elérkezését.
Apám, akinek a Dida első unokatestvére és tiszta szívű hamisítatlan bunyevácokként imádták egymást, sajnos már nem érte meg ezt a várható élményt.
Jómagam csak főhajtással tudok tisztelegni Zvonko Bogdan e nemes gesztusa előtt.

DIDINA PISMA

Momački su moji dani,
Započeli u mijani.
Prokarto sam sto lanaca,
I sva četir konja vranca.

Od Sombora do Budima,
Od Pariza pa do Rima,
To su staze mojih dana,
Dugih noći i godina.

Prokarto sam sto lanaca,
I sva četir konja vranca.

Širok mi je svit, nigdi mu kraja,
Svaki je drug, dok imaš para.
Taj svaki grad - pravi se raj,
Al Palić ima najlipši sjaj.

Svud je lipo, svud je fino,
Al najbolje je naše vino.

U crkvu sam ritko svraćo,
Nije bilo nike vajde,
I sam Isus kad me vidi,
Znao je za moje jade.
Na ispovid kad sam išo,
Sve sam prizno svoje grije,
Sveti Antun ne zna šta će,
Dal da plače il da se smije.

Prokarto sam sto lanaca,
I sva četir konja vranca.

Širok mi je svit, nigdi mu kraja,
Svaki je drug dok imaš para.
Taj svaki grad - pravi se raj,
Al Palić ima najlipši sjaj.

Svud je lipo, svud je fino,
Al najbolje je naše vino.