R.Steiner: Krisztus-impulzus és az éntudat fejlődése (részlet)

"(...)Ezzel választ kapunk arra a kérdésre is, hogy miért jövünk össze olyan sokszor? - Azért gyűlünk össze annyiszor, mert nemcsak a megismerésünket akarjuk bővíteni, amikor tanításokat fogadunk be, nanem mert a tanítások, ha helyes módon közlik és ajátítják el azokat, a benső lényünket egyre erőteljesebbé és ellenállóbbá teszik. Szellemi életnedvet öntünk a dolgainkba, amikor összejövünk, és antropozófiával foglalkozunk. Ezáltal az antropozófia nem egy elmélet, hanem egy életital, egy életelixír, amit újra és újra a lelkünkbe töltűnk, és amiről tudjuk, hogy a lelket egyre erősebbé, egyre szilárdabbá teszi. Ha pedig az antropozófia többé már nem az lesz az emberek számára, ami manapság a külső világ értetlensége miatt, ha egyszer belenyúlik majd az egész szellemi életünkbe, akkor az emberek látni iogják. hogy az életben való boldogulás - a fizikai életé, az egész külső életé is - attól a megerősödéstől függ, ami az antropozótiai szemléletmód által és az antropozótlai átélés során szerezhető meg. El fog jönni az idő, amikor az ilyen antropozótiai gyűlések a legfontosabb erősitőszerek lehetnek az emberek számára, és amikor onnan kijönnek, azt mondják: egészségünket, az erőnket az életben annak a körülménynek köszönjük, hogy a tulajdonképpeni benső lényünkben, a lényünk középpontjában mindig újból megerősítjük magunkat! - Csak ha azt érzik az emberek, hogy az egyes vizsgálódásokban megadja nekik az antropozófia azt, ami egészen a fizikai testig erőteljessé és egészsegessé teszi őket, csak akkor fogják megérezni az antropozófia e küldetését. És akik ma antropozófával fogla]koznak, azok tekintsék magukat úttörőknek az antropozófia mint életerősítő szempontjából! Csak akkor lesz igazi az antropozófia, és csak akkor szerezhető meg a helyes ellenállás mindazzal szemben, ami ma oly sokféleképpen életgyengítő hatású.Végezetül még valamire felhívnám a igyelmet. Nincs, amit manapság gyakrabban emlegetnének, mint az „örökölt hajlamok” kifejezést. Aki ma az „örökölt hajlamok” kifejezést nem veszi a száján minden héten legalább háromszor-négyszer, tekinthető-e az művelt embernek? Egy művelt embernek mindenképp tudnia kell legalább azt, hogy a tudós orvostudomány már megállapította, mi számít az emberi életben örökölt hajlamnak. Aki nem mondja olyankor, amikor ez vagy az az ember nem tud mit kezdeni saját magával, hogy az illető örökölte az errevaló hajlamot, az nem is művelt ember, hanem valami egyéb, és ezek között az egyebek között talán egy antropozófus. Itt kezdődik az, amikor a mai élet tudománya nemcsak elméletileg jár tévúton, hanem már az életben is kezd kárt okozni. Itt van a határ, ahol az elmélet közel kerül a morálishoz, ahol már immorálissá válik az, ha téves elméletet áilítanak fel. E téren az életerő, az életbiztonság éppen attól függ, hogy a valóságot ismerjük meg. Mert aki helyes szellemi szemlélet alapján megerősíti, erő-íti, erőteljessé teszi magát a lelkében, egy életelixírhez juttatván magát, az mi mindenre lehet képes!
Amik öröklődés útján kerülnek az emberbe, azok a fizikai testben, vagy legfeljebb az étertestben történő öröklések. De ha helyes életszemlélet folytán egyre erősebbé és erősebbé teszi magát az ember a tulajdonképpeni lényében, és legyőzheti azt, ami öröklött hajlam benne, mert a szellemi, amennyiben helyes módon működik, képes arra, hogy a testit kiegyensúlyozza. Aki azonban a maga szellemi benső lényében nem erősödik meg, aki azt mondja: a szellemi csak a testiség produktuma, az – mivel nem rendelkezik erős bensővel – ki van szolgáltatva az öröklött hajlamoknak, és nála ezek károsan fognak érvényesülni.

Egyáltalán nem csoda, hogy amit ma öröklött hajlamoknak neveznek, annyira félelmetes hatású, mivel elhitetik az emberekkel az öröklött hajlamok erejét, és elveszik tőlük azt, ami ellene hatna. (…) Kitalálják az öröklött hajlam mindenhatóságát, és ez által lesz hatása.(…) Az egészre mint korjelenségre mégis fel kell hívnunk a figyelmet, mivel itt a tudomány nemcsak téves elméleteket kezd terjeszteni, hanem olyan, az életet szolgáló eszközöket vesz ki az ember kezéből, amelynek szellemi világszemléletként erővel kellene megtölteniük az életet, és amelyek egyedül képesek arra, hogy azzal a hatalommal szemben, amelynek egyébként le kellene győznie az ember, vagyis a fizikaisággal - felvegyék a harcot.”