Így is van, éppen erről beszélek!

Ha a régi fajtáinkat csak haszonra szelektálással "nemesítenénk", akkor mondhatnánk, hogy életben tartunk egy "őshonos" gazdasági fajtát. Persze kétséges, hogy ezzel a módszerrel elérhető-e valaha a modern fajták teljesítménye, meg sok egyéb problémát (pl.: beltenyésztés) is felvet ez a módszer, de megszervezhető lenne a dolog. 

A teljesítményt javító keresztezéssel viszont már elindulunk egy új fajta felé. Ezzel sincs bajom, hiszen aránylag gyorsan csak így lehet többé-kevésbé versenyképessé tenni egy "parlagit". Csak az ilyen frigyekből származó utódokat ne nevezze már senki mangalicának, vagy magyar szürke szarvasmarhának, stb. És főleg a belőlük készült termékeket ne akarja ilyen néven értékesíteni.

(Bocs a sok idézőjelért, de nehéz ezt a fajtacsoportot olyan gyűjtőnévvel illetni, ami nem vált ki azonnali és jogos vitát itt a fórumon...)

 

Most láttam az expresszen egy kecskeméti hirdetést. Mangalicaként árul valaki néhány jószágot. Az ár realitása nem állapítható meg, mert sem kort, sem súlyt nem adott meg az illető. A csatolt egyetlen kép alapján csak azt lehet biztosan tudni, hogy valóban voltak az őseik közt mangalicák is...

 

Ismétlem: semmi bajom a keverékekkel, csak akkor ennek megfelelő névvel kellene őket, és főleg a belőlük készült termékeket árusítani. Mert aki nem így tesz, az vastagon kimeríti "a vevő szándékos megtévesztése" tényállást. 

 

Pár éve közvetítőn keresztül akartam venni malacokat. A tulaj telefonba azt mondta, hogy fajtatiszták, sőt, megadta az anyadisznója származási helyét is, egy ismert mangalicás tenyészetet. A kan meg egy ismerőséjé, és szintén fajtatisza. Megállapodtunk, aztán az uccsó napon felhívott: miután egy ismerőse szerint keverékek a malacok, megkérdezte a kan tulajdonosát is, aki közölte vele, hogy az ő állata csak úgy "ránézésre" mangalica...

Azt mondta, hogy ha így is érdekel, akkor vihetem, de nem akarta, hogy potyára autózzak ötven kilométert.

Szerencsére ilyen emberek is vannak!!!