Épp mostanság olvastam újra a Jézustól Krisztusig c könyvet és abban szerintem Steiner pontosan ezt a példát hozza fel.

 " Ha most egy kicsit mélyebbre hatolunk ezekbe a buddhistagondolatokba, megtalálhatjuk bennük a buddhizmusnak azegymásra következő emberi inkarnációkra vonatkozó szemléletét.És itt nem is annyira arról van szó, hogy mit gondolt azegyes ember Buddha tanításáról, mint inkább arról, hogyan élt az a buddhista hívők tudatában. Erről már többször beszéltünk.Azt mondtuk, hogy talán a leginkább kiérezhetjük, amit abuddhista hívő az ember egymásra következő inkarnációivalkapcsolatban érzett, ha belemélyedünk abba a beszélgetésbe,amelyet a hagyomány szerint Miiinda király folytatottNagasenával, a buddhista bölccsel. Ebben a beszélgetésben abuddhista bölcs arra tanítja Miiinda királyt, hogy gondolja csakmeg, hogy a kocsi, amelyen jött, a kerekeken, a rúdon, az ülésen,a kocsiszekrényen és a többi alkatrészen kívül áll-e még valamimásból is. „Gondold meg ó, nagy király - így szóltNagasena a királyhoz - hogy a kocsi, amelyen jöttél, csak kerekekből,a rúdból, az ülésből és a kocsiszekrényből áll, és ezenkívülcsak egy szóból, ami mindezt összefoglalja. Nem beszélhetsztehát a kocsi külön individualitásáról, hanem tisztábankell lenned azzal, hogy a 'kocsi' mint szó, nem egyéb üres szónál,ha másra gondolsz, mint a kocsi alkatrészeire". Még egymásik hasonlatot is használ Nagasena. „Nézd csak a mandulát afán, és gondold meg, hogy egy másik mandulának a magja kerülta földbe, amely ott elrothadt. Ebből nőtt ki azután a fa, ésezen a fán termett ez a mandula. Gondolod, hogy ennek a fánaka gyümölcse másban is hasordít annak a másik fának a gyümölcséhez,amelyet leszedtek, a földbe tettek, és ott elrothadt,mint a nevében és külső formájában?" Nagsena azt akarja ezzelmondani, hogy az embernek sincs több köze ahhoz az emberhez,aki előző inkarnációjában volt, mint a mandulának ahhoz amásik mandulához, amely mint mag, a földbe került. És aki azthiszi, hogy az az ember, aki előttünk áll, és a halállal eltűnik aszíntérről, valami más is, mint csak név és forma, az éppen úgytéved, mint aki azt hiszi, hogy a „kocsi" szóban, a puszta szóbanmás is van, mint a kocsi részei. A korábbi inkarnációból akésőbbibe tehát semmi olyasmi nem megy át, amit az emberénjének nevez.Ez nagyon fontos! És nem győzzük eléggé hangsúlyozni,hogy nem az a kérdés, ki hogyan magyarázza Buddha egyik115vagy másik szavát, hanem az, hogy a buddhizmus hogyan élt anép, az emberek tudatában, mit adott az embereknek. Ez pedigfélreérthetetlenül és pregnánsan fejeződik ki éppen a Miiinda királyés a buddhista bölcs közötti beszélgetés példázatában. Amitmi Énnek nevezünk, és amiről azt mondj uk, hogy akkor érzi azember, ha saját beslő világára irányítja a figyelmét, erről a buddhistaazt mondja, hogy alapjában véve szétfolyó valami, ésugyanígy a maja világába tartozik, mint minden egyéb, és hogynem megy át az egyik inkarnációból a másikba.Rámutattam már arra, hogy egy keresztény bölcs egészenmásképpen beszélt volna Miiinda királyhoz. A buddhista bölcsígy szól hozzá: „Nézd meg a kocsit, kerekekből, rúdból ésegyéb részekből áll, de ezeken a részeken túl a kocsi, mint névnem tartalmaz a kocsira vonatkozó semmiféle realitást. Realitásacsak maguknak a részeknek van." A keresztény bölcs pedigígy szólt volna Miiindához: „O, bölcs király, ide utaztál a kocsival.Nézd csak meg a kocsit, mit látsz rajta. A kerekeket, a rudat,a kocsiszekrényt és a többi alkatrészét. De kérdezlek, idetudtál volna-e jönni csak a rúdon, vagy csak az ülésen? Magukonaz egyes részeken nem tudtál volna idejönni. A részekegyütt a kocsi, de a részeken külön nem tudsz utazni. Ha azonbana részek együtt alkotják a kocsit, akkor még valami más isszükséges, akkor nem elég, hogy csak a részek legyenek. Ez avalami a gondolat, a kocsi gondolata, amely az egyes részeket, akereket, a rudat, a kocsiszekrényt összefogja. A kocsi gondolataelengedhetetlenül szükséges valami, amit bár nem látsz, de amitel kell ismerned, hogy van!" Az emberre vonatkozóan pedig aztmondaná ez a bölcs: „Az egyes embernek csak a fizikai testétláthatod, ó király, meg a tetteit és lelki élményeinek külső megnyilatkozásait,de éppúgy nem láthatod énjét, ahogy nem látoda kocsi egyes részeit szemlélve a kocsi fogalmát. De ahogy a kocsiegyes részei még valami egészen mást is kifejeznek, éspediga kocsit, amelyen idejöttél, úgy az ember egyes részei is egészenmás valamit fejeznek ki, és pedig azt, amit énnek nevezünk. Azén reálisan létező valami, ami mint az ember érzékfeletti részeinkarnációról inkarnációra vándorol".

Most értem haza a monkából és fáradt vagyok meg rohanom is kell, de talán erre gondoltál.