A bronzmeccs........

 

 

MAGYARORSZÁG-SZERBIA 26-24 (11-8, 20-20)

 

július 14.

 

 

 

ELSŐ FÉLIDŐ

 

 

Szokás szerint nagyon jól – és jól láthatóan elszántan – kezdtünk, két perc alatt két átlövésgóllal és utána ugyancsak szokás szerint leálltunk jó időre. A harmadik gólunkat Such Nelly lőtte jobbszélről a 7. percben, a negyediket balszélről Pelczéder a 16. percben; a 23. percig összesen négy gólt lőttünk. (Érdekes hogy egyedül a FRA meccs volt ezen a vb-n az, amelyiken magabiztosan, több gólos vezetéssel kezdtünk, még a csehek is vezettek ellenünk az elején egy ideig 1-2-re…)

Ebben a hosszú gólcsendben azért most játékosaink fáradtsága is jócskán benne volt: Klivinyi Kinga az első húsz percben hétszer próbálkozott sikertelenül, Planéta az első gól után az egész félidőben még négyszer, de hiába. Egyedül Tóth Eszti tűnt úgy hogy a szokottnál jobb formában van: az első gólunkat ő lőtte talpról 8 méterről és utána is dinamikusan próbált megjátszani másokat. De az első negyedórában a két szélsőnk sem remekelt, Palkó Fruzsit pedig az egész félidőben csak egyszer lehetett megjátszani úgy, hogy abból kapura is tudott fordulni (és abból sem lett gól). Szerencsére Pásztor Betti a kapuban ma is egészen kivételesen védett, a védekezésünk középen – és helyenként szélen is – jó volt, sőt középen nagyon jó, ráadásul a szerbek fejben fáradtnak tűntek és a támadásaik nem voltak túl ötletesek, bár ők a negyedik gólig már a 20. percben eljutottak (mondjuk ez is hetesgól volt). Ezután hamar lőttek még kettőt a mi jobboldalunkról, majd a következő támadásnál a betörő szerb támadót a vonalon Horváth Dóra hátulról a levegőben két kézzel megtámasztotta. A játékvezetők azonnal piros lappal leküldték, a szerbek a hetest belőtték és így a 23. percre 7-4-re elhúztak, ami ezen a gólszegény meccsen komoly előnynek tűnt. A következő emberhátrányos támadást húztuk ameddig lehetett, Tóth Eszti birkózott a fallal többször is, majd időt kértünk….A szerb csapat ezt a hírt harsány üdvrivalgással fogadta és magát ünnepelve úgy vonult le a pályáról, mint akik már a zsebükben érzik a bronzérmet.

Az időkérés után jött a fordulat: a szerbek – a három gólos vezetés és még inkább a piroslapos incidens miatt - elbízták magukat és ez visszaütött. Ugyancsak ütős következményekkel járt rájuk nézve Siska Pálma némileg váratlan beállítása Horváth Dóra helyére. Horváth Dórával ellentétben ő ugyanis lerohanásoknál is használható (míg Dórát szinte mindig cseréltük) ezért a következő két labdaszerzésünk után pillanatok alatt két nagyon klassz gólt lőtt, és előtte Nada is nagyon szépen be-egy-egyezett egy gólt szélről. Klivinyi Kinga huszonhat perc után először volt ezen a meccsen eredményes, méghozzá átlövésből, majd rögtön utána a falból kilépve labdát szerzett, és két védővel a nyakán megindult a szerb kapu felé. A szaggatottnál az egyik védő bele tudott ütni a labdába, az hátragurult, egyenesen a második hullámban érkező Such Nelly elé, aki azt megszerezte és az akkor már földön fekvő védőt kikerülve gólt lőtt. A félidő legvégén Pásztor Betti hetest is védett és utána támadásból – bár alig volt hátra már idő – jobbszélről Such Nelly még egyszer betalált. Kevesebb mint hét perc alatt összehoztunk egy 7-0-ás sorozatot, 4-8-ról 11-8-ra megfordítva az eredményt.

 

MÁSODIK FÉLIDŐ

 

 

A szünet után volt egy kisebb hullámvölgyünk: Klivinyi azzal kezdte hogy egy gyors támadás végén betörésből kiharcolt egy hetest de utána azt ki is hagyta sajnos, majd kisvártatva Siska védekezés közben orrbavágta a szerb játékost aki ezután sokáig alig tért magához…..ezért persze kiállítás járt. Ezután a szerbek feljöttek két gólra de utána megint a mi perceink következtek: Klivinyi Kinga betörésből, átlövésből és lerohanásból is gólt lőtt és máris 16-12-re vezettünk a 38. percben. És azt hiszem ez volt az a pillanat amikor kicsit megnyugodtunk és fejben le is álltunk….mert ezután három perc alatt három könnyű gólt kaptunk, és megint nyílt lett minden. Pásztor Betti visszaállt a kapuba és megkezdődött a meccs küzdelmes és gyötrelmes szakasza, az utolsó húsz perc. 16-15-re vezettünk, hosszú ideig nem esett gól, sem itt, sem ott. Nálunk Betti tíz lövésből kilencet védett, de lehet hogy volt az tízből tíz is (hogy a bronzérmet az ő végig fantasztikus kapusteljesítményének köszönhetjük, afelől semmi kétségem), a végén már a b1-b2-es védőnk megnyitotta a falat a betörő szerb játékos előtt ha nem volt esély a ’szabaddobásos’ ütközésre, mondván h lőjön csak, mert Betti úgyis védi….és hat méterről védte is. A szerb játékosok egyre fáradtabbak voltak, három- négypercenként ápolásra szorultak (és valóban megviseltnek tűntek); nálunk a fáradtság a kihagyott helyzetek nagy számában mutatkozott meg, de ezt megtehettük mert ugye Betti… Palkó Fruzsinak még lehetett passzolni, de a labdával befordulni védővel a nyakán már egyszer sem tudott, Planéta rövid időn belül elvesztette a labdát és két helyzetet is kihagyott pluszban, utána még ki is egyenlítettek a szerbek (16-16). A 49. percben beállt irányítani Takács Fruzsi, aki rögtön adott egy nagyon jó asszisztot Planétának j2-be a vonalra, amiből Szimó gólt lőtt, majd ezután egy átlövésből is betalált (18-17). Az 53. percben a szerbek váratlanul beállóból voltak eredményesek; ezzel vezetést szereztek, Palkó Fruzsit kiállították és a következő támadásunk végén a balszélre húzott labdából Klivinyi nem tudott betalálni. Ezt a három egymás után következő eseményt látva a szerbek ismét örömkiáltásban törtek ki, sőt, a félidő végéig ezután valahányszor kihagytunk egy helyzetet, ezt újra meg újra megismételték, bár optimizmusra semmi okuk nem volt, elnézve saját igencsak vérszegény támadásaikat. Amikor tőlük is kiállítottak egy embert, kijátszottuk a labdát - úgy ahogy kell – Such Nelly-re a jobbszélre, aki szép gólt lőtt majd utána a kapuelőtérben maradt fekve és meg sem mozdult. (Neki csere nélkül kellett végigjátszania a vb-t ezért tőlünk talán ő volt a legfáradtabb, meg Palkó Fruzsi.) Rövid ápolás után ő is folytatta a játékot, kicsit bicegve.

Két perccel a vége előtt megint a szerbeknél volt az előny és amikor támadásban egy keresztpassznál Klivinyi az oldalvonalon túlra dobta a labdát, a nézőtéren is kitört a szerb extázis. Rövid időre, mert az újabb támadásukat Pásztor Betti hamar megállította és utána Szimó lendületből végigcikázott a pályán és átlövésből egyenlített (20-20). Két időkérés és egy perc volt hátra. A mi támadásunk – időkérés után – szépen kidolgozott akció volt. Klivinyi, akit őriztek – vagy legalábbis megpróbálták – bement középre, ott összefutott előtte több szerb védő is, így mellettte a vonalra j2-be érkező Planéta üresen maradt és majdnem szabadon lőhetett, de sajnos a labdát lefelé, az igen alacsony kapus lábára lőtte:S A kipattanó utána még a miénk maradt, de Szimótól hamar elvették a labdát ’belemenésre’ hivatkozva, bár semmi ilyesmi nem volt, mondjuk az egyik védő Szimó mellett felborult de ez inkább úgy nézett ki mintha pihenni akarna (mivel Szimó nem az ő irányába mozgott az esés pillanatában, itt a játékvezetők felettébb újszerűen értelmezték a belemenés fogalmát….). A két cseh bíró mindenesetre megette ezt a helyzetet, vagy csak arról volt szó hogy a meccs legvégén akartak egy esélyt adni a szerbeknek is.

Erre az esélyre a szerbeknek kevés idejük, 9 másodpercük maradt, ráadásul a labdát a saját kilencesükről – Planéta ’belemenésének’ helyéről - kellett játékba hozniuk. A terv az volt hogy egyik, a saját térfelükről középen meginduló játékosuknak passzolják majd a mi kilencesünknél a labdát; Klivinyi Kinga érdeme – amiért nem lehet eléggé dicsérni – hogy ezt a játékost végig árnyékként követte, és amikor a kapunk előtt, a szaggatottnál jött a passz, azt el tudta előle ütni. Így maradt döntetlen rendes játékidőben a bronzmeccs (20-20).

 

 

HOSSZABBÍTÁS

 

 

Két perc szünet után következett a hosszabbítás….. Nem kezdődött jól: középen nagyon hamar gólt kaptunk átlövésből és a mi első támadásunk, amit balszélen fejeztünk be, nem sikerült. (Itt Nada a tőle már megszokott egy-egyezés után bevetődve, ejtésből akart gólt lőni, de a labdáját a kapus ki tudta ütni a kapu fölé.) A szerb játékosokból a korábban megszokott diadalkiáltás helyett ekkor már inkább csak egy diadalnyögésre futotta, az utolsóra ezen a meccsen. A következő támadásuk nem sokáig tartott, lépéshiba miatt hamar elvették tőlük a labdát és mi azonnal megindultunk: Siska nyílegyenesen felhozta a labdát középen majd egy nagyon jó passzt adott ki jobbszélre. Such Nelly ziccerből indulhatott, be is vetődött és a kapuelőtér fölött találkozott a szerbek nála termetre másfélszer nagyobb védőjével, aki lemaradt kicsit és hogy ezt behozza a kapuelőtér fölött röpült be elé. Így jobbszélsőnknek a levegőből takarásból (és faultból) kellett lőnie, ráadásul ott volt még a kapus is, akit a lövés pillanatában alig látott. Such Nelly mégis magától értetődő természetességgel lőtt gólt ebből a nem könnyű helyzetből és ezzel azt hiszem megadta a csapatnak azt a lökést, ami a győzelmünkhöz kellett. Ez volt az első gólunk a szünet után, ezért felszabadítóan hatott és ezután már nem is volt megállás. Nada, aki a második félidőben alig volt pályán és ezért frissen állt be a hosszabbításra, hat perc alatt három gólt lőtt, egyet szélről, egyet lerohanásból, a harmadikat pedig nagyon szép egyéni akcióból, amikor az utolsó percekben emberfogásra átálló szerbek között a kilences előtt néhány méterről megindult, jobbra felkanyarodott és az őt már követni sem tudó védők között betörésből volt eredményes. Siska Pálma is lendületből talált be átlövésből az ellenfél kapujába, a szintén nemrég beállt Takács Fruzsi nagyon jól irányított, például remek asszisztot adott Takács Biának, aki befordulásból klasszikus beállósgólt lőtt, végre (őt azt hiszem korábban is be lehetett volna küldeni Palkó Fruzsi helyett). Ez után az assziszt után a szerbek mindenesetre Klivinyi mellett Takács Fruzsit is kivették a játékból emberfogással, már amennyire tudták…

Ellenfelünk játékosai velünk ellentétben teljesen fantáziátlanul mozogtak a védőfalunk előtt, folytonosan a belemenés határán voltak, betöréseik pedig a végére mintha lassított felvételek lettek volna: nyilvánvalóan erejük vége felé jártak, és azok a gyors leindítások, amelyekből mi a góljainkat lőttük, náluk itt már szóba sem jöhettek.

Az első öt perc végén két góllal vezettünk (24-22), egy perccel a vége előtt pedig hárommal (26-23) így elmondhatjuk, hogy a hosszabbításban felszabadult játékkal, magabiztosan hoztuk a mérkőzést és vele együtt a bronzérmet érő harmadik helyet. Mivel Planéta az utolsó tíz percben inkább csak védekezett, Klivinyi Kingát pedig támadásban emberfogással többé-kevésbé tényleg kivették a játékból, ezért ezt a remek játékot most azoktól láthattuk, akik idáig kiegészítő szerepet kaptak: Siska Pálmától, Takács Fruzsitól és Takács Biától, és ez valahol így is volt jó. A mérkőzés legvégén Klivinyi Kingát kiállították visszahúzásért, Nada bemutatott még egy félpályáról indított egyéni akciót, amit a szerb játékosok megint csak néztek, igaz hogy a labdát a végén most kapufára ejtette így nem lett belőle gól, utána Betti védett még egy ziccert szélről, majd – már csak néhány másodperc volt hátra – kaptunk egy gólt vonalról (így lett végül 26-24). A középkezdéshez Takács Bia állt fel, leadta balra a labdát Siskának, aki a felezővonalon túl volt már és onnét azt teljes erőből kapura lőtte, és ekkor megszólalt a mérkőzés végét jelző dudaszó. Így lettünk bronzérmesek:)