Sziasztok!  Tiszta rágalom, amit ez a Zoli gyerek ír itt rólam.  Először is, én vittem el őt Szovátra, mivel az én kocsimmal mentünk, s én vezettem.  Az igaz, hogy az ő lelőhelyére mentünk, az is igaz, hogy ő akart felmászni előszőr a válaszfal tetejére, ahonnan ez a téglácska kijött, csak megelőztem.  Az is igaz, hogy miután leadtam neki a téglát, s elolvastuk, majdnem szívinfarktust kapott, de nagylelkűen mondta, hogy mivel az én kezemben volt előszőr, legyen az enyém.  Szerintem csak azért nem ásott el valamelyik sarokban, mert a feleségem tudta, hogy eggyütt indultunk el.   Zolikám, vígasztaljon az, hogy kicsit kopottas a tégla,  neked szebbett találunk. (vagy nem).   Remélem sikerül a téglaképet felrakni, valamelyik nap nem jött össze a képfeltöltésem.   Az említett tégla  Molnár tégla, s az benne a különleges( legalábbis eddig nem találkoztun még ilyennel), hogy ki van írva  a teljes név,  Molnár Sándor.