Nem vagyok tele előítéletekkel, az az igazság, családi példa miatt sem kedvelem a németeket. Az öcsém 20 éve dolgozik Ausztriában, és bizony átvette a mentalitásukat. Hétvégén, ha hazajön nem csinál mást, csak szidja a magyarokat..holott ő is az. Itt minden rossz, sanyarú, gáz, nem is érti miért gürcölnek a hü..........magyarok ennyiért, stb. Ilyenkor olyan érzése van az embernek, szégyenli, hogy magyar. És ez a hosszú évek során belémivódott. Tudom, hogy a finnek sem maga a csodanép, a bűbáj...nem is gondolnám, hogy annak kéne lennie. És azt is tudom, hogy a tettek azok, amivel bizonyíthatjuk, hogy igen, bevállalható család vagyunk, igen tenni akarunk a finn nép asztalára. Már csak azért is, mert nem a munkaakarásunkkal van gond, hanem azzal, hogy hiába dolgozunk, sehova nem haladunk. Úgy szeretnék végre élni, hogy amit nehéz munkával megkeresek, az elég legyen, hogy tudjak nyugodt lelkiismerettel elutazni úgy valahova, hogy nem valahonnan máshonnan veszem el az összeget, hogy tudom a gyerekeimnek nagyobb esélye lesz sok munkával, tanulással oda eljutni, ahova szeretnének. És mindezt úgy, hogy nem idegeskednek, az unokáim nem feszültségben nőnek majd fel. Szeretem Finnországot, ahogyan a hazámat is...