Sajnos a nyelvtanárok már csak ilyenek:) Rossz nénik és bácsik:P nos a mi nyelvtanárnőnk roppant aranyos, igaz mi 4 fős családi kupaktanácsban tanulunk, havonta egyszer vesszük igénybe a tanárnéni segítségét. Viszont ő akkor rendkívül szigorúan kikérdez, tesztet irat, beszéltet (nekünk még csak makogás a szintünk:), és megbeszéljük, mi az ami nem megy..Amúgy meg autodidakta módon saját magunk napont 1 órát tanulunk finnül ismétlünk, leckéket veszünk át, vettünk finn szótárt, és sokat nevetünk, ahogy a szavakat kiejtjük. Biztos jó alap az, hogy a családban mindenki tanult már valamilyen nyelven eddig is, tehát tudja, hogyan is álljon hozzá. Rajtam kívül persze, hiszen én még a jó kis orosz nyelven nőttem fel:) Viszont a többiek angolul perfekt, van aki franciául is tanul, és németül is tud, olaszul is. Szóval én azt javaslom, senki ne adja fel. És önszorgalomból (hozzáteszem innen kaptam jótanácsként, amiért hálás vagyok nagyon, felcimkéztük az éppen tanult berendezési tárgyakat, így sok-sok pici cetli lóg mindenhol, és mikor ránézünk, a finn neve jut eszünkbe, nagyon jól tanulható így a nyelv) mindig egy picit hozzá kell tanulni ahhoz, amit a nyelvtanár oktat. És gyakorlás, gyakorlás.....nyelvtan, ragozás, stb.