Aki pár éve látta Mága Zoltán egyik lakását a tévében (roma-barokk, stukkóhegyek, arany csili-vili, giccsparádé), nos annak nem lehet meglepő ennek az embernek a zenei ízlése sem. Összevissza játszik minden zenei stílusban azt bizonyítandó, hogy milyen univerzális is valójában, de éppen emiatt  egyikben sem lesz soha világsztár.

Az egyik vacsorázós műsorban a főzőtársait a balatonparti nyaralójába vitte. Hatalmas ház, benne patak csordogált halakkal.

Olyan nyáladzás folyt a műsorban, annyi hamis és őszintétlen pillanat, hogy azt csodáltam, hogy a vendégek nem hagyták faképnél.

Mága odadörgölődzött a politikához, ez nyilvánvaló. Őt nem kellett megvásárolni, felajánlkozott  saját magától.  Kiváncsi leszek, ha majd bukik a rendszer, akkor hova szalad, kihez fut?

Az a tény, hogy ma az ország egy részének ez a műmájer, negédes, puncsolós pali kell, meg az ő szirupos, giccses produkciója az az ország szellemi és intellektuális színvonalát minősíti.

És még valami. Az igazi emberi nagyság ott kezdődik a számomra, ha valaki, aki adakozik, ezt  csendben teszi, a háttérbe vonulva és nem döngeti a mellét.