Az előző hozzászóló pontosan leírta, amit én szerettem volna, de azért én is hadd írjak le néhány szempontot.

 

1. Neten rendeltem jegyet, amit a helyszíni pénztárnál lehetett átvenni. 30 méteres sor, tömegnyomor a szabadban nulla fokban, 30 perces várakozás, míg a kézbe nem jutott a jegy.

 

2. A hivatalos kezdés 19 órára volt kiírva, de az első számot közel 1 órával később játszotta a mester. (ebből 30 perc késés, 10 perc hintós bevonulás, 10 perces teljesen értelmetlen és politikai nyalástól átitatott megnyitóbeszéd Mágától. Mérsékelt jobbos vagyok, de nekem volt ciki az egész)

 

3. Giccsparádé nemzeti mázzal leöntve. Egy példa a sokból: Pintér Tibor úgy énekelte a Honfoglalás betétdalát, hogy a végén lóra ugrott és többedmagával lovagolt a színpad előtt. Néha a kevesebb az több.

 

4. Próbaszag. A számok között sok volt az üresjárat, amikor le-felvonultak, közben néma csend az Arénában. Este fél 10-ig voltunk ott, de addig a közönség egyáltalán nem jött extázisba. Inkább csak tapsolgatott.

 

5. Zéró koherencia. Egy est akkor jó, ha van benne valami vezérfonal, valami kohézió. Az volt az érzésem, itt egymásra van minden dobálva koncepció nélkül. Egyszer Whitney Houston, egyszer Strauss, egyszer Székely himnusz. A csúcs az volt, amikor a rokker Pataky arany színű Bocskaiban, klasszikus zenei kísérettel elénekelt egy Edda-számot. 

 

Hogy valami jót is írjak: Mága minden produkciója tetszett. Zseniális művész, hihetetlen könnyedséggel táncol a kezében a hegedű. Miatta megérte, de csak miatta. A körítés, a szervezés, a koncepció egyszerűen borzalmas volt. Valahol hallottam, hogy ezt a bécsi újévi koncerthez mérik. Hát....