Szeretem az ilyen mende-mondákat. Valójában mindíg az ésszerű megközelítését kellene nézni a dolgoknak. Például mi van akor, hogy ha a család kérésére a szertartás után máshol kívánta elhelyezni az elhunytat. (  a többi gyászoló tudta nélkül. ) A történelemben mind régen, mind a mai napig is van-volt ilyen eset. A kriptákat több esetben most is úgy szokták visszafalazni, hogy a szertartás végeztével, mikor már senki sincs ott. (természetesen nem mindíg így van, de az elöl bejárós kripták zöménél igen.) Tehát elképzelhető a tény, hogy már a falazás előtt kikerült az elhunyt a kriptából. A koporsót a kőművesek, vagy temetést végző helyi illetők állíthatták fel, mert valószínűleg útba lehetett nekik. Természetesen ők be voltak avatva a titokba. Ezért merték a koporsót felállítani. Továbbá, azt nem tudhatjuk, hogy miért is helyezett 1841-ben az asztalosmester három furatot a koporsóra, de valószínűsíthető, hogy az a temetéskor is már rajta lehetett. Csak nem volt figyelve. Lehet, hogy odakötöztek valamit. Ezt mi nem tudhatjuk. Egy biztos:  emberi segítség nélkül nem jöhetett volna létre a csoda.