Mesterházi Gábor: Liszt és a 19. századi szabadkőművesség

Egyenlítő, 2011/10., Budapest, 2011. október



Ha a Zenei lexikon Liszt-szócikkét nézzük, nem derül ki, hogy Liszt szabadkőműves volt. Ebből a szempontból mindegy, a Brockhaus-Riemannt vagy a "pirosat" ütjük fel, de akár kutakodhatunk a két háború közti "zöldben" is. Ha Gál György Sándor, Maróti Lajos vagy Hamburger Klára népszerű Liszt-könyvét olvassuk, abból sem. (Holott Gál György Sándor kőműves volt, s még 1938-ban, Diadalszekér címen megírta Liszt-könyvének első verzióját - ebben Liszt belépése szerepel ugyan, ám ott divatból lép be, mélyebb okai nincsenek; a könyv további részében említés sincs arról, hogy a dolognak folytatása lenne.) Az egyetlen magyar Liszt-könyv, melyben legalább avatása és motivációja tisztességesen le van írva, Harsányi Zsolt regénye, a Magyar rapszódia, mely 1936-ban, Liszt születésének 125. évfordulóján jelent meg. De mehetünk tovább is, mondván: sem a harmincas években, sem az említett ismeretterjesztő Liszt-monográfiák keletkezésének idején nem fújtak igazán szabadkőműves-barát szelek. Nosza, üssük fel a zenészek Bibliáját, a Groove nagylexikont: ebben sincs egy árva betű sem Liszt kőműves voltáról.