A nőség nem akadálya annak, hogy megkedveld a pókokat. Én három éves koromig nem voltam hajlandó a sloziban pisilni, mert csurig volt álkaszásokkal, s rettegtem tőlük. (a többi állattól soha, csak ezektől a hosszúlábú és amúgy nagyon beszari kis dögöktől, cska akkor még nem tudtam, hogy észre se vesznek engem) Aztán a réteken, erdőkön látott póktársaik meggyőztek arról, hogy a pók érdekes és szép állat, lehet őket etetni is (nagyszülők kertjében legyen, szúnyogot óvatosan befogni és a kerekhálóba tenni, s lesni, hogy csap le keresztes barátunk a vacsorára).

Ahogy LGM is mondja, nem bántanak, ha nem szorítja sarokba őket az ember, s ha van hova menekülniük, elsőnek futni fognak. A méreganyagok nem olcsó dolgok egy állatnál sem, ami mérget termel, sokszor próbálják elkerülni is a használatát, ha csak nem kajaszerzésről van szó, vagy a családtagok védelméről. Ez a pókra is igaz, ha nem nyúlsz a szájába, nem harap. :-) Persze, van pár hazai faj, aki érezhető, sőt fájdalmas marásra képes, sőt, csúnyán be is gyulladhat a marás helye, de nem a méregtől, hanem a baciktól,  amik a pók csáprágóin vannak. Egy alaposan kitisztított, fertőtlenített marás nem fog életre szóló nyomot hagyni senkin (még mindig a mi hazai állatkáinkról beszélek, nálunk nincs olyan, aki át is tudja marni a bőrt és van a mérgében sejtelhalást okozó enzim is).

Szóval félni nem kell tőlük :-) Megismerni viszont csodás az ő kis világukat! :)