"Nem önként, csak kényszerből, a haláltól visszahőkölve megyünk végig az úton. És mindig be akarjuk csapni önmagunkat, és úgy igyekszünk elérni a folytonosságot - amely a korlátok áthágását feltételezi -, hogy nem lépünk ki a megszakított élet korlátai közül. Úgy akarunk túlra kerülni, hogy nem tesszük meg a végső lépést, és bölcsen az innenső oldalon maradunk. Mindent csak saját életünk korlátain belül tudunk felfogni, elképzelni, úgy hisszük, azon túl minden szertefoszlik. A halálon túl valóban a felfoghatatlan kezdődik, amellyel nincs bátorságunk szembenézni. Ez a felfoghatatlan pedig a tehetetlenségünk kifejeződése: tudjuk, hogy a halál nem töröl el semmit, érintetlenül hagyja a lét teljességét, de a saját halálunkon túl, vagy azon túl, ami meghal belőlünk, nem tudjuk a maga teljességében felfogni a lét folytonosságát. Nem tudjuk elfogadni, hogy annak a lénynek, aki meghal bennünk, korlátai vannak. Mindenáron túl akarunk lépni ezeken a korlátokon, túl is lépnénk, és fenn is tartanánk őket.

Amikor meg kellene tennünk a döntő lépést, a vágy kifordít bennünket önmagunkból, tehetetlenné válunk, a minket hajtó indulat azt követelné, hogy darabokra törjünk. De túlcsorduló vágyunk tárgya, a szemünk előtt, ahhoz az élethez köt, amelyből ki akartunk törni. Milyen édes dédelgetni a kitörés vágyát, életben tartani magunkat a vágyban, anélkül hogy elmennénk a végsőkig, hogy megtennénk a döntő lépést! Milyen édes dolog hosszasan elmerülni vágyunk tárgyában, a vágyban életben maradni, ahelyett hogy elmennénk a végsőkig, s meghalnánk, engednénk a heves vágy túlságának. Tudjuk, hogy képtelenség birtokolni e tárgyat, amely eléget minket. Vagy elemészt bennünket a vágy, vagy nem éget többé vágyunk tárgya. Vagy az egyik következik be, vagy a másik. Csak egy feltétellel birtokoljuk vágyunk tárgyát: ha elapad iránta a vágyunk. De inkább a vágy haljon el, mint hogy mi haljunk meg! Beérjük egy illúzióval. Ha birtokolnánk tárgyát, az megadná nekünk azt az érzést, hogy beteljesült a vágyunk, és nem haltunk meg. Nemcsak hogy leteszünk arról, hogy meghaljunk, hanem a vágy tárgyát, amely valójában halálvágy volt, a hosszú élethez kapcsoljuk. Gazdagítjuk életünket, ahelyett hogy elveszítenénk."

Georges Bataille: Az erotika