Igen, az egymást követő kormányok bármennyire is szeretnék ki- és letagadni a bunyevác népet, hozzácsapva holmi szalonképtelen usztasákhoz, mégis vagyunk még bunyevácok, olyan bunyevácok, akik sosem fogják elfogadni a rájuk erőszakolt hamis nemzetiségi köntöst.

 

Ezen bunyevácok egyike az a garai születésű Dujmov Antal, aki Dunai Antal néven vált világhírű labdarúgóvá.

 

Dunai Antal Baján végezte középiskolai tanulmányait. Volt tanintézménye egy nagysága előtt tisztelgő emléktábla számára biztosított helyet.

 

Na de miként?

 

Íme egy ezzel kapcsolatos írás másolata.

 

Szép dolog, a Türr István Szakközépiskolától, hogy helyet ad, miként a szándék is az, az emléktábla szerinti "Türr - közösség osztálytársaitól", de hogy az ezzel kapcsolatos írásban egy szó sem essék arról, hogy Dujmov Antal és János - kiknek a családja nagyanyám rokonságába tartozik - Garán született nagyszerű bunyevác származású emberek, az valahol gusztustalan figyelmetlenség.

Ha ilyen esetben mondjuk sváb, szerb, horvát, zsidó nemzetiségű hírességről lenne szó, azt borítékolhatóan zengedeznék a szervezők, a rendezők, a hódolók, de hogy hogysem, manapság a bunyevác kifejezést úgy kerülik a mi szépséges Bácskánkban, mintha valamilyen kellemetlen nemibetegségről lenne szó.

 

Mondjuk, ha az írás szerzőjére tekintek, akkor Zalavári László esetében nem vagyok meglepődve, csak fel kell idéznem magam elé azt a pillanatot, amikor a bunyevác ügy kapcsán gyűjtöttük a bajaszentistváni templom előtt az aláírásokat. Ugyanis amikor László barátunkat - aki egyéb ok miatt helyszíni riporton tartózkodott - arra kértem, hogy ugyan készítsen már rólunk egy népszerűsítő felvételt, "Istent ments" felkiáltással ügetett el a közelünkből, mintha legalább is leprásak lettünk volna.

 

(Margó mellett: az emléktábla tartalma is megérne egy misét, már ami a stilisztikai és nyelvhelyességi szempontokat illeti.)