Kedves Norhtgate!

Nem így van.

A szellemi-lelki életünkhöz nem szükséges vágyak ellen küzdenünk kell, ha fejlődni akarunk.

A kamalokában már a karma kezd működni azzal, hogy a ki nem elégített vágyaink kínoznak minket. Ennek meglesz a valamilyen értelemben ellentétes következménye a következő életek valamelyikében.

De a karma előbb is beteljesedhet. Ha életem végére valamely lehúzó vágyam az ellentétébe csap át, azaz megcsömörlök, akkor egyrészt a karmám hamarabb utolért, másrészt nem arról van szó, hogy a kamalokában azzal a vágyammal nekem már nem is lesz sok dolgom. Sőt.

A kamalokában a földi idővel ellentétes irányban éljük életünket. A szarvasgomba iránti túlzott vágyam nem győztem le, csak átalakult undorrá. Ha a megcsömörlés előtti időbe érünk, égető vágyaim fognak kínozni. Miért? Mert a megcsömörlés nem énemnek valamilyen lelki-szellemi fejlődésének a következménye, hanem egyik szélsőségből a másikba való kerülésem ténye. A túlzott szimpátia túlzott antipátiába csapott át. Ez nem fejlődés, hanem cselekedeteim karmikus következménye, ami már ugyanazon földi életemben utolért.

Ez valami olyasmi, hogy a túlzott ínyencség luciferi jellege karmikusan az ahrimáni jellegű undorhoz vezetett egy életen belül. Vagy még képszerűbben kifejezve: ha a fejlődést egy keskeny folyosónak képzeljük és a szélsőségek felelnek meg a két szélső falnak, akkor minden falnak csapódás az egyik szélsőséghez való csapódásunkat jelenti. Ha valaki ugyanannyi idő alatt gyakrabban csapódik az egyik, majd a másik falnak, az nem gyorsabban fejlődik, hanem több pofonnal halad előre, mint az, aki bölcsen, az ilyen pofonokat és falnak csapódásokat elkerüli azzal, hogy már az egyik falnak csapódást is sikerül elkerülnie. Utána a másiknak sem fog emiatt nekicsapódni. Aki tehát gátlástalanul kiéli lehúzó vágyait és ösztöneit, az az egyenes vonalú út helyett nagyon cikkcakkosan halad, tehát nem valószínű, hogy gyorsabban, mint az, aki a két fal között egyensúlyozva jár.

Ilyen az élet, karmától áthatva...