Sziasztok. A kamalokával kapcsolatban szeretnék kérdezni.
Tegyük fel, hogy adott egy ember, aki nagyon szereti a szarvasgombát, mert gyerekkorában evett egyszer, és annyira ízlett neki, hogy sokáig álmodozott róla, mivel a családja nem engedhette meg ezt a luxust túl gyakran. Amint emberünk felnott, és munkába állt, szinte minden pénzét erre áldozta, még reggelire és vacsorára is ezt a költséges étket fogyasztotta.
Ha ez az ember meghal, akkor a kamalokában egy tapasztalása lesz, hogy kínzó vágyat érez a szarvasgomba ízére, de fizikai test hiányában nem tudja azt kielégíteni, és ez a nem éppen kellemes állapot addig tart (?), amíg ez a vágy ki nem ég belőle.
Ha viszont az élete forgatókönyve olyan, hogy sok-sok hosszú év és felszedett kiló után eltelik vele, szinte megcsömörlik tole, akkor megússza ezt a tapasztalást a kamalokában.
Ez csak egy analógia volt, de nekem úgy tunik, hogy vágyainkat igazából nem korlátozni, kordában tartani kell (arany középút, L és A között egyensúlyozás!), hanem gátlástalanul kiélni (persze amíg ezzel másnak nem ártunk). Ez tényleg így lenne?
