Szerintem ez a három nagyjából ugyanazt jelenti az antropozófiában, bár itt inkább csak az őskép kifejezést használják.

A Theosophie-ban olvashatsz az ősképekről, mint mindennek a forrásáról. Ezek az én értelmezésemben olyan szellemi létezők, amik lényszerűen okai és forrásai a szellem alatti birodalmak létezőinek, külön-külön, mégis általánosan hatva minden egyedi létezőben, aminek léte tőlük függ. A Platon által látott ideák is ősképek voltak, de ezeket talán nem annyira lényszerűnek, mint jelentést és fogalmi tartalmat hordozónak látta. A pszichológiában használatos archetípus is ősképet jelent. De itt csak a lélekre vonatkozó ősképekről van szó és nem annyira szellemi értelemben, mint ahogyan az antropozófiában szó van ezekről.

Egyébként nehéz kérdés, mert van a szellemi hierarchia, ami mindennek oka és forrása. (Sőt ott van az Isten). De akkor mik az ősképek? Szerintem ezeknek a szellemi lényeknek a szellemi teremtményei, amelyek azután lelki, éteri és fizikai szinten manifesztálódnak.

Ha a realista skolasztikát is segítségül hívom az értéshez, akkor azt mondanám, hogy az ősképek eredetileg univerzália ante rem-ek.

Az ideák, ahogy azt általában felfogják, az univerzáliák mindhárom fajtái lehetnek. Először minden idea: univerzália ante rem, azaz a dolgok előtt szellemileg létezik. Azután a dolgok létében működik (univerzália in re), végül ha az ember megérti a működését és a létét, akkor a tudatunkban univerzália post remként jelenik meg. 

A mai pszichológia archetípus fogalma a lélekre vonatkozó ősképeknek is csak szűk körére vonatkozik, tehát sokkal kevésbé átfogó jellegű.

...

Mérget azért ne vegyél rá, amit írtam.