az első bekezdésed szép gondolatmenet,csak éppen oda-vissza igaz. pl.:"Ahriman egyik legfőbb emberpróbáló trükkje az, hogy a galileai ember emberi nagyságát az

isteni szintjére torzítja, hogy aztán önmagát  behelyettesítse a galileai ember helyébe. Ahriman mindig isteníteni akarja magát."

"Aki Ahrimannak enged, az mindig a legnagyobb egoista, a legnagyképűbb, az akar a legszebb fényben tündökölni."(mintha lenne rá itt példa...)

ha elfogadod azt az álláspontot,hogy Ahriman csakis egy emberi testben inkarnálódhat,akkor akadályt gördíthetsz önmagad elé,hogy egyéb alakban is felismerd...

ez azonban Ahrimánnak kedvezne csak...

az emberi haladást a valóság felismerése szolgálja - még akkor is,ha szélsőségesnek tűnik.antropozófiával foglalkozók számára éppenséggel ismerős lehet ez az érzés.