Jó, próbáljuk összevetni a dolgokat. Krisztus ebből a szempontból kivétel, voltaképp ő se elsősorban a tanításával hatott, hanem a benne lévő szellemi erővel (erről Steiner is beszél vmelyik evangéliumokról szóló előadásában). Más kérdés, hogy ha a ma ható Krisztushoz keresünk utat, ezt az evangéliumok alapján tehetjük, abból derül ki, milyen is ő. Ha Jakob Böhmét olvassuk ma, nem segít ki minket azzal kapcsolatban, hogyan tegyünk szert bármiféle szellemi tapasztalatra. Bármilyen adottságot hozunk magunkkal (ahogy J. B. is) a múltból, nem ez az értékes, hanem az, amit magunk tudunk kiküzdeni az iskolázással.

Valóban több derülne ki, ha ideírnám az egész előadást, ez helyhiány miatt nem lehet. A hivatás karmájáról beszél benne, és a lényege végül is az, amit tegnap idemásoltam: a kapott képességekből eredő bölcsesség a lezárása valaminek, míg pl. a fizikai munka, akármilyen monoton is, a kezdete olyasminek, aminek a Föld jövőbeni, szellemibb állapotaiban lesz meg a gyümölcse. Ez nem azt jelenti, hogy a szellemi munka nem a jövőre szól, de J. B. esetében egy múltban kapott képesség megnyilatkozásáról van szó.

A Káin és Ábel vonalról: a múltban valóban kettévált, a jövőben talán minden embernek egyesítenie kellene magában a kettősséget, ha vkinek a Káin-vonalra van hajlama, akkor törekedjen az egyoldalúság leküzdésére, és viszont.