„az ahrimani inkarnációval kapcsolatban hiába várunk egy megváltót.ez bizony a mi ügyünk.”

Nem csak a miénk, elképzelhetetlen lenne e küzdelem, ha csak magunk akarnánk megvívni.
Az ellenerők nem tisztelik a szabadságunkat, így be is avatkoznak ott, ahol csak tudnak. A „másik” oldal igen, ezért kérésünkre, kérdésünkre(Parsifal) várnak! Szerintem csak segítséggel megy a dolog, de mi is kell segítsünk a megváltásban (pl. ne hagyjuk ahrimanizálódni a környezetünkben élő  elemi lényeket). Abba, amit írsz „de nem csak magunk miatt vagyunk itt.” én őket is és még igen sok mindet beleértek. A galileaiban „Vagyok”-ot mondótól nem azt jegyezték fel, hogy” Úgy szerette az Isten az embert, hogy elsőszülött fiát adta érte” , hanem „Úgy szerette az Isten a világot…” .

Nem hiába várunk egy Megváltót, itt volt, van és lesz is az idők végezetéig. Így nem vagyunk árvákul hagyva, egyedül. Pál apostol is felhívja erre számtalanszor a figyelmet: „Nem én, hanem a Krisztus bennem”.

Beleágyazottan van világunk a szellemibe, oda, ahol a Megváltó erői is jelenvalók, de konkrétan itt is, hiszen az oldalán ejtett sebből vér és víz érte a Földet, s Lényétől áthatott testét is befogadta az. Ezért is esszük az Ő testét és isszuk az Ő vérét. Persze lehet leragadni a kenyér és bor fizikai alkotóinál, akkor viszont csak azokat vesszük magunkhoz, és csak azok fognak hatni bennünk…

„ az ahrimani inkarnáció nem részletkérdés.vagy igaz,amit erről mondok,vagy nem.talán haladjunk ezen a vonalon.”

Hova is szeretnél továbbhaladni ezen a vonalon?