Pont most olvasom R.S.: A Nyugati és keleti világ különbözőségé-t. Némely része nem könnyed falat, de hatalmas élmény volt számomra mélyebben megérteni, hogy milyen mély beavatás is a materializmus, milyen fontos volt a természettudományok megjelenése, előtte az elvont gondolkodás kialakítása a latin nyelv logikaépítő megalkotásával, még előbb az élő keresztény kultusz, de még azelőtt a régi misztériumok eltüntetése, és mindez csak annak a gigászi, világkorszakokkal ezelőtt megkezdett munkának a folytatása, amely a szaturnuszi hőállapotokkal kezdődtek meg. 

Ez a munka értünk folyt hatalmas szellemi lények áldozata által, hogy a Kozmoszt csak gyönyörű galaxisok halmazaként éljük át, és vastag lepel takarja el előlünk a Valóságot, hogy gyenge énünket megkaphassuk, az megerősödhessen, s így élhessük át szabadságunkat és a csak szabadságból fakadó valódi szeretetet, valamint azt a tiszta öntudatot, amelynek sok mindenre figyelmeztető emléke az éjszakáink képei által sodort homályos (atlantiszi) álomtudatunk. 
Mindezek kialakulása, maga a fejlődés kivitelezhetetlen lett volna (figyelem, nagyon pontos erre a szó!) "ellen"-erők nélkül, erről számtalan helyen beszél Steiner megvilágítva e mély összefüggéseket.

 

Alighanem a Mihály-misztériumokban ír arról, hogy Ahrimán tudatosan lett bevezetve a mi kozmoszunkba, másutt arról, hogy az ő működése teljesen törvényes a magasabb szférákban, csak lentebb hat ily módon. Az Általános embertan-ban is -ki nem mondva, nevén nem nevezve- találkozunk e két minőséggel számtalan megvilágításban, kapcsolódásban: 

antipátia-szimpátia

 

ideg-vér

 

És az analógia nem áll meg:

 

Ahrimán-Lucifer

 

jobbon és balon is ott e két minőség, a két lator a Golgotán, de már nyilvánvaló a Közép: Krisztus!

 

Ahrimánról emlékeim szerint azt olvastam, hogy nem az a kérdés, hogy testet ölt-e, hanem az, hogy ez nem túl korán történik-e meg?!