AZ ARANYGYAPJÚ ELREJTÉSÉRŐL I.

 

 

[Biagio d'Antonio reneszánsz festő 1465 körül alkotott "Argonauták Mestere" című képösszeállításának egyik darabja]

 

A klasszikus kor görögjei igazából sosem értették, hogyan és miért került a vállalkozásba egy olyan gyenge férfi, mint Orpheusz… a csupa harcos, bajvívó közé?

Festőik, költőik valamiféle vándorzenésznek, lantművésznek, Apollón papjának ábrázolták. Ez egy általános vélemény volt, pedig egy nagyon régi mitográfusuk, Hérodórosz, aki külön könyvet írt az argonautákról és egy másikat Orpheuszról, már megírta a lényeget: két Orpheusz volt! Az egyik a zenész és pap, a másik, aki az Argón utazott. Diodóroszra sem figyeltek eléggé, aki meg rendszerint igen régi forrásokat is használt, mikor azt írta: „Orpheusz volt az egyedüli a hajón, aki beavatott volt a titkokba”.

Az Argonautica Orphica is elmond néhány dolgot, ami nem vág a hagyományos Orpheusz képbe, mikor Orpheusz így beszél saját magáról: „Hogyan mentem az egyiptomiak Szent Seregével, amikor meglátogattam szent Memphiszt és az Ápisznak szentelt városokat, melyeket a Nílus széles övként vesz körül… Messzi földekre és városokba elmentem, és felfedtem az emberek előtt Egyiptom és Libüa orákulumait.”

Modern kori okkultista írók, magukat beavatottnak képzelők mindentudók általános mosolyával beszélnek nekünk teljesen felelőtlenül a Sátán hatalmáról, boszorkányok szérűjéről, Lucifer bukásáról és más efféle dolgokról, mit sem tudva ezen dolgok eredetéről vagy lényegéről. Orpheusz a bukott Széth isten híve volt, héliupoliszi kígyópap, egy igazi fekete varázsló. Ő bizonyára tudott volna mesélni ezen dolgokról. És már a nevét sem tudták, s könnyen lehet, a testét betakaró nagy fekete köpenyről nevezték csupán Orpheusznak… (ezt elfogadható magyarázatnak mondja a mitográfus Kerényi is).

 

Az Argonautica Orphicában van egy jelenet, ahol Orpheusz meséli, mikor megbizonyosodtak az Aranygyapjút védő sárkány félelmetes voltáról, elment egy helyre, ahová Médeia engedelmesen követte. Ez egy kolkhiszi templom udvara volt. Itt ásott egy négyszögletes gödröt.

Hasonlóról hallottunk már Homérosztól is, mikor Odüsszeusz az Ókeanoszban fekvő Hádész szigetére utazott, ahol Perszephoné ligetébe érve - Kirké utasításainak megfelelően - „ástam a gödröt, amelynek a széle s a hossza könyöknyi”. Majd a holtak lelkének áldozatot mutatott be a gödör fölött.

Majd az Orphica azt mondja Orpheusz, hogy a gödör szélére egy piramis alakú fát alkotott, hasonló fa, egy ciprus állt egykor gízai Szfinx jobb mancsa mögött vagy a baalbeki Juppiter Heliopolitanus gigantikus szentélye bejáratában.

Aztán megtudjuk, hogy előkészítette ruházatát. Egy fekete köpenyt (orphnina) viselt. Három fekete kölyökkutyát áldozott Hekaténak, de ugyanezt az áldozati formát gyakorolták Kolophónban az istennőnek. Ez már csak azért is érdekes, mert Homérosz kolophóni volt.

 

Ezalatt Médeia bement a kolkhiszi „legtitkosabb templomba” és onnan egy kosárban különböző tárgyakat hozott ki. Majd beavatta ezen tárgyak misztériumába Orpheuszt.  Azt gondolom, hogy ezek a nagyon titkos tárgyak azonosak lehettek azzal, amit a középkori alkimisták allegorikus képein a Nap és a Hold jelképével ábrázoltak. Ezek rendszerint valamilyen tartályféléből vagy kosárból kandikálnak ki. Rendszerint mindig ott vannak az athanor mellett, királyok, szárnyas lények oldalon, vagy kígyók mellett. Az is biztos, hogy valamiféleképen kapcsolódtak az Aranygyapjúnak nevezett szerkezet működéséhez.

Majd egyfajta, nehezen jellemezhető rítus végez a gödörben Orpheusz: varázsfőzetet készít, amit beleönt a gödörbe, majd lefedi fekete köpenyével. Majd hatalmas pokolbéli láng csap ki a gödörből. A hívásra megjelent Pandora, akinek a teste vasból volt és vele volt Hekaté, három szörnyűséges fejével.

Csak ezután mentek ahhoz a ligethez, amit egy nagy fal vett körül, rajta erős kapukkal. Az Argonautica Orphica szerint azonban hatan mentek be a sárkány ligetébe, ahol az Aranygyapjút őrizték: Orpheusz ment elől, majd Médeia, Iászón a két Tünderida és Mopszosz (a Tünderidák: Kasztor és Polüdeikész maguk is kurészek voltak, innen a másik nevük, Dioszkuroszok). Így szerezték meg az áhított ereklyét…

  [Biagio d'Antonio képének azon részlete, ahol az Aranygyapjút őrzik]

 

Orpheuszék később betörtek a krétai Labürinhoszba, hogy használják az Aranygyapjú szerkezetét. A krétai titokzatos építményt még Daidalosz tervezte, akinek származásáról már szinte csak ostoba meséket ismertek az ókori görögök. De ha elolvassuk Szkülax i.e. 4. században összeállított hajósperipluszát, mely részleteiben még régibb anyagokra ment vissza, s bizonyára ezek alapján írta le Nyugat-Afrika partvonalát. A híres Szolieisz-fokot Hérodotosz Afrika legnyugatibb bástyájának mondta, és erről a tengerbenyúló hegyfokról mondja a periplusz, hogy a csúcsán Poszeidón műemléke állt, ahol az istent delfinektől körülvéve ábrázolták. A műemléket Daidalosz alkotásának mondja, ami nem azt jelentené, hogy ez a titokzatos mesterember illetve a mögötte álló technicista faj Atlantiszról vándorolt Észak-Afrikán át Krétára…?