Igen. És remélhetőleg van iylen. És nemcsak azok, akikből a legtöbbet látom: akik nem tagadják ugyan, csak vállat vonnak, pletykálnak róla, és azok, akik megmagyarázzák, h az anya hazudik, túl buta, h tudja, mit tapasztalt, különben sem tapasztalhatta azt, mert az lehetetlen...

De vannak, akiknek a lelkében az új tapasztalatoktól, a világ titkainak feltárulásától vmi kicsírázik, legyen szó egy virág nyílásásról v egy váratlan gyógyulásról v egy beigazolódó tudásmorzsáról.

És még egy apróság: az iylen öröm szembesítheti az embert mások érttelenségével és rosszallásával. Merjük-e?