ANTROPOZÓFIA, de hogyan is?

részlet R.S. gyógypedagógiai kurzusából:

 

"Így jön létre mindig annak a lehetősége, hogy rápillantsunk valamire, ami azután külsőleg is beigazolódik, mint ahogy ez ebben az esetben is történt. Meg kell mondanom, hogy antropozófiai mozgalmunk vállalkozásainál is ezen a téren látom a legnagyobb hibákat. - Térjünk most vissza a mi esetünkre: Amikor is azt mondtam, hogy a kislány 3 és 4 éves kora között valami rendellenességnek kellett fellépnie. Önök megkérdezik az anyját. Ő ezt igazolja.

Mit csináltak ezután? Kérem mondják el, őszintén és becsületesen, hogy mit csináltak, amikor az anya ezt igazolta. 

 

Mély csend. 

 

Kérem, legyenek egyszer igazán ezoterikusán becsületesek, Önök hárman. Mit csináltak? 

 

Mély csend. 

 

Ha helyesen cselekedtek volna, akkor most azt mondanák: Akkorát ugrottunk örömünkben, hogy kilyukadt a plafon. Akkor azonban ennek az ugrásnak a visszfénye még ma is nemcsak beszélne, hanem ragyogna Önökből. Mert éppen erre van szükség, az igazság átélése által szított lelkesedésre. Éppen ez az, ami az antropozófus mozgalomban nekem már évek óta oly szörnyű fájdalmat okoz, az hogy az emberek olyan „szilárdan" állnak a lábukon, a fiatalok majdnem olyan szilárdan, mint az idősebbek. Gondolkozzunk el azon, hogy milyen szilárdan tudnak a lábukon állni! Akkor már Nietzsche alapjában véve egész másféle fickó volt, még ha beléis betegedett. Zarathusztrájából Ő táncost csinált.Legyenek Önök is táncosok olyan értelemben, mint Zarathusztra. Éljenek az igazság felett érzett belső örömben! Nincs gyönyörűségesebb dolog, mint az igazság élménye. Ez sokkal fontosabb és lényegesebb ezoterika, mint az a nagyképű komolyság, amellyel sokszor találkozunk.  "