A HAZATÉRÉS MÍTOSZA I.
A klasszikus kor görögjei már nem voltak tisztában, milyen irányban tért haza az Argó hajó Kolkhiszból.
A legrégibb változat –Hésziódosz, Hekataiosz, Pindarosz vagy Antimakhosz- szerint egyszerűen tovább hajóztak a kolhiszi Phaszisz folyón, ami belefolyt a földet körülvevő Ókeanoszba, és megkerülve az egész földet Afrikán át tértek vissza (mégpedig vagy a Níluson, vagy a Tritónisz-tavon).
A másik vélemény az volt, hogy ugyanazon az útvonalon mentek vissza, ahol jöttek. Ezzel csak annyi gond volt, hogy a monda szerint a kolkhiszi flotta lezárta a Fekete-tenger kijáratát.
A harmadik variáció pedig az volt, hogy az Argó felhajózott a Dunán, majd egy másik folyón (Pó vagy Rhone) kijutott a Földközi-tengerre.
A negyedik pedig, hogy a Tanaiszon (Don) hajóztak fel, és egy másik folyón átvergődve kijutottak az északi óceánra, majd Európát megkerülve, a Gibraltári-szoros át jöttek vissza.
A legfőbb problémájuk az volt a klasszikus kor görögjeinek, hogy képtelenek voltak megmagyarázni, hogyan kerültek az argonauták Keletről Nyugatra, hiszen elvileg vissza kellett volna térniük Iolkoszba.
Az első igazi történetírójuk, Hekataiosz i.e. 510 körül még azt gondolta, hogy a Kaszpi-tenger a földet körülfolyó Ókeanosz egy öble, de világossá vált, hogy innen nincs kapcsolat az Indiai-óceánnal. Később azt találták ki, hogy a Dunán jöttek vissza, és a Türrhén-tengeren vagy az Adrián jutottak ki, így az összes későbbi helyszínt, mint Kirké szigete, Szkheria, áthelyezték a Földközi-tengerre (Plinius már leírta, hogy a Dunának nincs kapcsolata a két tengerrel). Pedig Homérosz megemlítette Odüsszeiájában, mikor Odüsszeuszék az Azori-szigetek közt hajóztak, hogy korábban járt már erre az Argó…
Akkor hát merre mentek argonautáink…?
Azt hiszem a „megfejtés” kulcsa valóban a Kaszpi-tengerben van, és a legrégibb vélekedésben, hogy az Aranygyapjú megszerzése után tovább hajóztak a Phasziszon. Hekataiosz tévedett a Kaszpival kapcsolatban, és már Hérodotosz megírta, hogy az egy hatalmas zárt tó, még a méreteit is közölte.
Volt egy Homéroszt is megelőző ún. „ős Argonautika-eposz”, amiből a korai költők és logográfusok szemezgettek, de már az ő korukban is hihetetlennek tűnt a visszaút leírása. Pláne azután, hogy a milétosziak görög gyarmatokat alapítottak a Fekete-tenger keleti felében, sőt a Phaszisz folyónál is egyet. Pedig éppen a legrégebbi anyag beszélte el az igazat...
A Phaszisz-folyóról ugyan kiderült, hogy a hegyekből ered, azaz nem ömlik a Kaszpi-tengerbe, de éppen úgy elképzelhető, hogy abban az ősi korban egy csatorna révén összekapcsolták a kolkhisziak a két tengert. Sztrabón kétezer évvel ezelőtt Iászonnak szentelt emlékművekről beszél a Kaukázusban, sőt azt, mondja, hogy a híres Kaszpi Kapuknál lévő hegyet, Derbentnél Iászónról van elnevezve. Derbent ősi városa pedig már akkor állt, mikor az első király, Ménész elkezdett volna uralkodni Egyiptom felett.
AZ ŐSI KASZPI-TENGER
Mikor Nagy Sándor csapataival i.e. 330 nyarán Hürkaniába érkezett, a Kaszpi-tenger partjaira, abban a hitben voltak, hogy a tengerből vezet egy kijárat a világóceánra…
Visszafejlődött volna a földrajztudomány? Mi történt…?
Hiszen nem csak Hérodotosz, hanem éppen Sándor tanítója, Arisztotelész is megírta, hogy a Kaszpi egy tó. Azt hiszem, tudom a választ: 332-ben Nagy Sándort fáraóvá koronázták Héliupoliszban, s Alexandroszt a csapatok mellett tudósok is kísérték. Szükségük volt olyan keleti területekről szóló ismeretekre, melyeket alig ismertek. A héliupoliszi templomi irattárakban pedig voltak térképek és peripluszok, melyeket átadtak az új királynak. Csak egy valamit hagytak ki a számításból, hogy azok a leírások és térképek nagyon régiek, több ezer évesek voltak.
Az ókori görög történetírók ugyanis rendre beszámoltak arról, hogy egy ősi egyiptomi király csapatival Kolkhiszig nyomult, mely egy ideig a gyarmatuk is volt, és katonáiból sokat ott letelepített. Dikaiarkhosz Szeszonkhószisznak nevezi a királyt, aki még a mitikus időkben, Hórusz után uralkodott, az ő számolásában valamikor i.e. 3700 körül lépett trónra. Apollóniosz Rhodiosz meg azt közli, hogy Kolkhiszban megőrizték „az ősapáik írásait oszlopokra vésve, ahol fel van jelölve minden útvonal, a tengerek és földek határai”, azaz Szeszónkhószisz idejében készült térképeket, mert az ő idejében az egyiptomi katonák bejárták egész Európát és Ázsiát.
[Dikaiarkhosz rekonstruált térképe]
Más magyarázat nem lehet, hiszen az i.e. 3. század elején hirtelen felbukkant egy északi útvonal leírása, amerre az argonauták hazaindultak. Timaiosz, Szkümnosz vagy az Argonautica Orphica szerzője a Don folyón hajóztatja fel az Argót, majd egy másik folyamra kelnek át, ami kiviszi őket az északi világtengerre (Jeges-tengerre). Ugyanakkor a geográfusok, mint Dikaiarkhosz, Eratoszthenész, és később Pomponius Mela, Sztrabón és Plinius, mint arról kezdenek beszélni, hogy a Kaszpi-tengerből északon egy széles folyam vezet tovább és belevisz a Szkíthiai-óceánba. Persze, ennek semmi köze sem volt a valósághoz az i.e. 3. században, viszont nem lehetett-e földrajzi valóság három évezreddel korábban, mikor az argonauták utazása valóban zajlott…???
Az oligocén korban Nyugat-Szibériában egy sekély, sós vizű tenger hullámzott, melynek déli része a mai Kaszpi-tenger volt. Az utolsó jégkor vége felé tízegynéhány ezer éve a Kaszpi még kétszerese volt a mainak. Észak és északkelet felé hatalmas területeket beborított még. Azt is gondolom, hogy a Kara-tengertől egy északról délre húzódó keskeny terültet a jégkor végi olvadásnak köszönhetően évezredekre megtelt vízzel. Ezt nevezték a régiek az „Ókeanosz szarvának” és elérte délen a Kaszpi-tengert, s amikor az ősi történetekben a „Kaszpi-tenger bejáratát” emlegetik, az nem más, mint a mai Turgai-kapu. A geológusok szerint ez a terület az i.e. 4. évezred végén elkezdett a vidék kiszáradni (az Aral-tón lemérték, hogy akkor mintegy 30 méterrel csökkent a szintje). A római katonák pedig azt jelentették, mikor megkóstolták a Kaszpi vizét, hogy az sós, mint a tengervíz.
Charles Hapgood amerikai tudománytörténész, az ősi térképek specialistája felfigyelt rá, hogy Dikaiarkhosz és Eratoszthenész rekonstruált térképén a Kaszpi-tenger az északi Jeges-tengerig húzódott, ma viszont 2000 km-re van tőle, sőt még Sztrabón földrajza is így ismeri közel háromszáz évvel később. Hapgood szerint ezt erősíti az a furcsa tény, hogy északi-sarki fókák élnek ma is a Kaszpi-tengerben.
AZ ÉSZAKI ÚT
Yves Nourissat az Uraltól keletre egy teljes nagy tengert képzel az argonauták idején, ami nem igazolható, és úgy hiszi a Don-folyó felhajózva jutottak erre a tengerre. Viszont legalább annyira hihető a legrégibb beszámolók közlése, hogy a Phasziszon hajóztak tovább, feltéve, hogy volt akkoriban egy csatorna, amin tovább jutottak egy olyan folyóba, ami a Kaszpiba ömlött.
Mert a Rhioni, amit általában az ókori Phaszisz-folyóval azonosítnak, nincs ilyen kapcsolata. A történészek a Rhionin lévő Kutaisi városánál tudják be Aiát, a hajdani kolkhiszi székhelyet, mert találtak itt néhány romot az i.e. 2. évezredből. De a Rhioni nem egy folyam, hanem csak egy folyócska. Holott Philosztephanoszra görög geográfus (i.e. 3. sz.) arról számolt be, hogy Phaszisz folyón kis szigetek vannak, s ezek egyikén feküdt Aia… Nem lehet, hogy azokban az évezredekben volt egy széles vízi út a Kaukázus déli lejtői alatt, ami összekötötte a két közeli tengert…? És az ősi geográfia nem azt a földet keletről körülölelő hatalmas folyamot, mely a Fekete-tengerből indul, s fenn északon elérte a Kara-tengert…nevezték Ókeanosz keleti folyamának, ahogy valamikor a Nyugat-Afrikát átszelő, az akkor még nyugatról keletnek folyó Nílust…?
Az ókor vége felé egy ismeretlen szerző írt egy görög nyelvű munkát: „Orpheusz Argonautikája” címmel, amit a tudósok a maguk homályos stílusában Argonautica Orphica latin címen hivatkoznak rá. A munka sok átvételt tartalmaz, de láthatólag ismert olyan forrásokat, melyek mi előttünk már rég zárva vannak. A szerző nyilvánvaló célja, hogy megmentsen valamit a pogányság utolsó pillanatában egy ősi Argonatikából, mely leírta a hősök utazását, és hogy az expedíció központi figurája Orpheusz volt, akinek a szerző a szájába adja a történetet, azaz Orpheusz meséli el… Ő, aki Héliupoliszból magával hozott térképekről jól ismerte az utat ahhoz, hogy az Argót északnak vezesse…
[Pirossal jelöltem az Argó útvonalát, ahogy a Fekete-etnegrből átjutottak a Kaszpi-ba, majd innen a Jeges-tengerbe. Világoskékkek jelölve, ahogy abban az időben, az i.e. 4. évezredben milyen volt az a még melévő vízi út, amin haladtak.]
Végül a mítosz legrégibb változataiból merítve, úgy gondolom, hogy az Argó hajó a Phaszisz folyamon átjutott a Kaszpi-tengerbe, majd északnak hajózott, és elérte a mai Turgai-szorost, ezen áthajózva bejutott arra a széles évezredekkel ezelőtti vízi útra, ami a régiek Rhipai-hegyláncától (Uraltól) keletre húzódott.
Orfeusz Argonautikája sorban leírja, hogy elhajóztak északnak tartva a hatalmas szkíthiai folyamon olyan népek mellett, mint a makrobiuszok, kimmerek vagy hüperboreuszok. A folyam északon az Ob-folyó alsófolyásnak nyomvonalán haladt, ami magyarázná az Ob hatalmas tölcsértorkolatát, és azt, hogy egyesek szerint Héraklész két oszlopot állított az Ob-folyó torkolatához –akár Gibraltárnál- mint olyan helyre, ami kivezet az Ókeanoszra…
Végül kijutottak - Orpheusz szavaival - a „hüperboruszi oceánra”, azaz a mai Kara-tengerre. Itt hajót nyugatnak fordították és megkezdték útjukat, hogy megkerüljék Európa északi határait…
