Szia!

Ha már tudja, akkor nem tart túl soká, főleg, ha feladja.

Az a típus, aki minidg erős, és nem mutat ki smiylen érzelmet? (Lásd előző hsz.)

Ha ő nem is beszél a halálról, finoman lehet neki beszélni róla. Nem lerohanni, de a saját érzéseitekről bezsélni segít neki is, elmondani, azt is, amit már említettem, h hiányozni, gondolni fogtok rá, stb, de csak amikor őszintén tudjátok mondani, nem erőltetni magatokat, hanem amikor szívből, érezni a meghitt pillanatokat. Másrészt olyan dolgokat elmondani, ami jó volt: "Emlékszel, amikor elvittél kirándulni?" "Emlékszel, a sznapomra miylen mennyei rétest sütöttél?" stb, ez szintén nektek is segít lelkileg, nemcsak neki.

És még egy fontos dolog: az őszinteség azt is jelenti, h megérezni, h mikor beszélni, és mindenre nyitottnak lenni: nem kell mindenáron beszélni, ha ezt még nem tudja elfogadni, de smin nem meglepődni, bmi eszébe juthat, vmi amit még szeretne elintézni, megkérdezni, kimondani, stb, stb, megváltozhatnak a szokásai, emlegethet halottakat, kívánhat fura ételeket, v nem eszik, bármi. Aki a halál közelében jár, az már egy másik dimenzióban él.

Sok erőt, kitartás!