Nekem ez a rész tetszik a Gyöngyhimnuszból:

 

"A királyok közül, rangban a legelső,

a Labirintusnak zsarnok démonjai,

és Babilon gonosz gyermekei miatt

pecsétjét adta rá."

 

Labirintus zsarnok démonjai: ilyesmit nem lehet mondani csak úgy, odavetve, s erről beszéltem többször, s ha ez a megállapítás a valóban démoni, és annak is nevezett kabirokra (és fajtársaikra) vonatkozik, úgy a Babilon gonosz  gyermekei sem lehetnek mások, mint Bérósszosz babiloni pap által említett ősidőkben feltűnt undorító féldémonok, az annedotuszok...

(A himnusz szír fordításában a 19-20. sz-i európai fordítók a Sarbug szót rendszerint azonmód hagyták, de a sémiben hasonló szavak dörgedeznek, mint különféle elátkozott helyek megjelölései, s csak amikor előkerült az eredeti görög változat, lehetett egyértelműsíteni, ahol Sarbug van a szövegben, ott mindenhol az eredetiben Labirintus állt).

 

Biztosan jó pár pédát lehetett volna még idézni a Labirintusra, a belső szetélyt őrző sárkányra, az ott örzött kincsre stb., nem csak az ókor végi, hanem a középkori misztikus iratokból vagy alkimista könyvekből (v.leg bőven lehetnek példák).Főleg azokat tartom érdekesnek, melyek kiegészítik valamilyen módon az alapkoncepciót ill. olyan dolgokról beszélnek, melyekről a "feljegyzett" (vagy inkább fennmaradt) ókori forrásokból nem értesülünk. Ha ismersz hasonlókat még, nyugodtan írd be...

Én igyekeztem a legrégibb forrásokat, mítoszokat figyelembe venni, főleg, hogy az a koncepció, amit itt felvázoltam kezd fokozatosan kiterebélyesedni, s számos érthetetlen mítosz és legenda egészen jól beleilleszthető, annak ellenére, hogy első hallásra hihetetlennek hangzik... 

Inanna alvilágjárása nagyon érdekes szöveg, régebben én is tanulmányoztam (de azt hiszem Gilgames és Illés kapcsán).

 

 

Kost én pld. nem találtam, írhatnék oldalakat a kosról, mint csillagképről, a kosfejű istenekről, repülő égi kosokról és a kos másfajta jelentőségéről. Igazából úgyhiszem, hogy a beavatottak jótékonyan meghagyták a népnek az Aranygyapjú kifejezést (akár Egyiptomban a "Hórusz-szemet"), s csak egy belső kör lehetett tisztában - s hogy valamennyire tisztában voltak vele, arra az ilyen utalások is derítenek némi fényt, hisz az argonauták mítosza szót sem mond ezekről- az Aranygyapjú valódi jelentésével. Pauszaniasz görög utazó beavatott volt, és igyekezett betartani a titoktartási fogadalmát. Útleírásában annyit azért elmond, hogy az Argonauták utazása hozzátartozott az ókori misztériumokhoz, és hogy Eleusziszban az Anya (Démétér) szertartásaiban elmesélnek egy mondát Hermészről és a kosról, de ezt nem volt szabad felfedni... (II.3.4).