AZ ARANYGYAPJÚ MEGSZERZÉSE
Hogy mi volt az Aranygyapjú…?
Hát, az ősi világ egyik nagy titka. Már a klasszikus kor görögjei körében misztériummá vált eredeti értelme. De ezeket a misztériumokat a kereszténység eltörölte, s így csupán a költők, grammatikusok, földrajz- és történetírók elszórt utalásaiból kellene következtetnünk erre a jelentésre, ami igen reménytelen tűnő feladat…
Ha azonban néhány részletre is figyelünk, igen fura párhuzamokra bukkanunk. Már tudjuk, hogy Odüsszeusz egy különös ládáért (és tartalmáért) ment Szkheria atlanti-óceáni szigetére, majd vitte Pharoszra. Előtte azonban egy évet töltött az egyik Azori szigeten, Kirké boszorkánypapnő házában, ahol instrukciókat kapott a ládáról, a benne lévő bizarr szerkezetről, annak elrablásáról és használatáról.
Már a családi kapcsolatok is furcsák: Kirké és a krétai Pasziphaé egyaránt a pelaszg titán, Héliosz lányai. A titánnak volt egy palotája az Atlanti-óceán egy remotaszigetén, míg egy másik Kolkhiszban. Médeia pedig Héliosz unokája volt.
Kirké egyébiránt Aiétész király húga volt, aki a távoli nyugatra ment, letáborozott egy atlanti apró szigeten, a láda közelében, itt várta a herceget. Médeia meg Kirké unokahúga, s ugyanúgy boszorkánypapnő hírébe állt, mint nénje. Médeia árulja el Iászónéknak az Aranygyapjú megszerzésének módját. A görög vázaképekről az is kiderül, hogy Iászón titkos segítője ugyanaz az Athéné volt, aki álruhában találkozott Odüsszeusszal, mikor az atlanti phaiákok fővárosa felé igyekezett.
Iászónra a király három próba teljesítését mérte, hogy annak árán visszaadja az Aranygyapjút: Odüsszeusz szintén próbákat állt ki, s a phaiák király ott is vonakodott átadni a ládát, s csak Homérosz egy odavetett megjegyzéséből tudjuk, hogy Athénének kellett erre kényszerítenie a vonakodó királyt. Egy régebbi történetben Aiétész is lakomára hívta az első két próba után Iászónt és néhány társát, akár Odüsszeuszt a phaiák király…
Viszont a lakoma csak álca volt, hogy közben emberei fel tudják gyújtani az Argó hajót. A király jósa és beavatottja, Idmón figyelmeztette az argonautákat, akik időben elmenekültek… nyilván egy „összeesküvés” zajlik, egy előre megírt forgatókönyv eseményeit játsszák el. Idmón persze a titkok tudója, ismeri az utasításokat („próféciákat”), ugyanúgy, mint Ekhenéosz, a phaiák király beavatottja, ki nyomban felismerte a herceget és küldetését. Idmón szintén egyengeti a Héliupoliszi Testvériség titkos terveit. Olyan tervet hajtanak végre a szereplők, melynek eseményeit sok évszázaddal korábban már megírták. Az argonauták és Orpheusz csupán e terv végrehajtói…
Mivel Médeia beleszeretett Iászónba, az volt a terv, hogy elmennek az Aiától hat mérföldre lévő Árész ligetébe, ahol az Aranygyapjút őrzik, aminek a legfőbb őre egy hatalmas kígyó volt. Iászon felszólítására egyik argonauta sem ajánlkozott, hogy velük megy. Ekkor lépett ki közülük a héliupoliszi pap…
Ezen a kolkhiszi királylány nagyon meglepődött. Az eddig általa figyelemre sem méltatott Orpheuszról ekkor vette észre, hogy még nála is nagyobb varázsló. Sőt, ekkor tudhatta meg, hogy a vállalkozás titkos vezetője valójában nem a szerelme, Iászón, hanem egy igazi Varázsló.
Ahol ilyen tiltott-titkos tudást jelképező, vízözön előtti ereklyét őriznek – ott a mítoszok rendszerint szent ligetet vagy kertet mondanak, aminek közepén óriási fa, a Tudás vagy az Élet fája áll. Így van ez a vénuszi Éden Kertjében, az atlanti Heszperidák kertjében, a szkheriai Poszeidónisz ligetében és itt van Iászónék előtt a kolkhiszi Árész ligetében. Mindenhol kígyó őrzi azt. De nyilván titkok lappanganak az ősi jelképek mellett vagy mögött.
A "Grál" megszerzését az ezoterikus legendák egy labirintus közepére helyezik (mint ezen a fantáziarajzon is látjuk). Ez rendszerint valamilyen vízpartján áll. Mellette hegy magaslik. A lovagoknak be kell jutnia a labirintus közepébe. Tudom, hogy ez volt az atlantiszi főváros szent dombján vagy alatt, ilyen volt Krétán, és ilyen Kolhiszon… és mindenhol ott van Héliosz lánya-unokája: Kirké Odüsszeusznak ad instrukciókat a poszeidónioszi labirintba való behatolásról, Pasziphaé Thészeusz segíti mágikus fonállal, Médeia pedig Iászónt és Orpheuszt…
Jól mutatja az elképzelést egy rajz, a francia Vida-Naquet Atlantisz „mítoszáról” szóló könyvének borítóján, ahol a „klasszikus” Grál-hegyet látjuk, ami Platónnál az atlanti székhely szent hegye, és egy labirintus középpontjában áll (holott Platon soha nem beszélt labirintusról Atlantiszon)…
Némely görög hagyományból tudjuk, hogy a kolkhiszi Árész ligete –amit Prométheusz jósdájának is neveztek – valójában egy labirintus, bejáratát két bika-állarcos őr vigyázta. A hagyományok rendszeres megemlékeznek az ilyen misztériumok palotájának bejáratáról, amit egy vagy két maszkos őr vigyáz, kezdve az istenek vénuszi palotáján át a baalbeki szent liget labirintusáig, melynek őrét egykor Gilgames ölte meg. Az őrt vagy kicselezni vagy megölni kell…
Médeia csellel viszi be, álruhában: Iászonnak összekell görnyednie benne, és sántítania kell járás közben… hisz kabirhelyen járunk! Lucifer ugyanúgy sánta, mint Hórusz vagy a kabirok apja, Héphaisztosz, és roppantul alacsony termetű. Egyszerűen azt hitte két őr, hogy egy kabir felsőbbrendű megy el mellettük a boszorkánnyal.
Előzőleg már beszéltem Reginald A. Fessenden kutatásairól, aki a kabirok és daktüloszok egy titkos központját vélte felfedezni Észak-Kaukázus hegyeiben. Az ő története teljesen független az Atanygyapjútól és az argonautáktól. Mégis annak a városnak jutott nyomára, ahol most éppen a mi minüai hőseink tanyáznak. Ez a kaukázusi kabirok székhelye, amit a két-istennek (Ur-Al) szenteltek. Egyszerűen nem lehet más: egy széles folyó szigetén fekszik, ugyanígy beszél a nagyon régi, és ezáltal igen megbízható görög histográfus, Phereküdész is Aiáról.
Fessenden szerint a várost még az ókorban leromboltak a szkíthák, majd a visszatérő kabirok eltávolították a felszíni romokat. Egykor pedig egy óriási labirintus építménye terült itt el. Ez volt a prototípusa az egyiptomi Moerisz-tó mellett álló labirintusnak, melynek a föld alatt 1500 kamrája volt. Fessenden úgy hiszi, a kaukázusi kabirok labirintusának is mérhetetlen kamrái voltak a föld alatt, sőt a kamrák egy része, mint börtön üzemelt. A föld alatti labirintkamra, mint „börtön” valóban előjön a legtitkosabb történetekben: Rhodosz keleti felén ilyen föld alatti cellákban őrzik a démonokat láncra verve, a nagy Piramis alatti hálózatban Széth-et és híveit, egy atlanti-óceáni szigeten a korábbi istent, Kronoszt és a Kaukázusban Prométheuszt… és az őrök, mindenfelé maguk a kabirok.
Fessenden azt is mondja, hogy a kaukázusi labirintus 9000 éves, s nem reménytelen föld alatti részének megtalálása. Arra biztat, hogy egy régészcsapat elektromos magfúróberendezésekkel próbafúrásokat végezhetne, s így megtalálhatnák a titokzatos építmény föld alatti maradványait. A fúrások mélységének elegendő lenne 45 méter. Ezek a fúrók átmennének azon a cementrétegen, melyet az építők használhattak a befolyó víz ellen.
Azt hiszem, a két hely: Fessenden kabir-központjának ősi labirintusa és az Aia melletti Árész ligete ugyanazon hely. Médeia olyan kísérője Iaszónnak az útvesztőben, mint Thészeusznak Ariadné. Ez kell legyen a helyes nyom! De megtalálása reménytelenek tűnik, hisz már az ókori „Phaszisz-folyó” azonosítására is legalább három különböző folyót megneveznek a történészek, arról nem is beszélve, hogy a kaukázusi folyók az idők során többször megváltoztatták medrük vonalát.
A gyapjú egyes legendákban a liget labirintusa mögött kőszentélyben, vagy a mellette álló tölgyfán van felakasztva vagy a hatalmas óriáskígyó szájában van. Egy kései legendában az gyapjú már a Világhegy tetején a Fény Fája fölött lebeg, s miután a formája kehely, így a grálmániákus Otto Rahn azonosította is a Grállal, pedig a legenda csupán összemosta vele.
Mindenesetre a labirintus belső szentélyében élő szörnyet, az óriáskígyót Médeia ráolvasással vagy varázsszerrel és Orpheusz lantjátékával elkábították, majd Iaszón magához vette az Aranygyapjút. Apollóniosz azt írja, mikor felemelte Iaszón a nagy gyapjút a kezeivel, az arca a gyapjútól vörös fényben ragyogott (akár Mózes arca, mikor a Törvénytáblákat hozta le a hegyről). A gyapjú nagysága akár egy fiatal szarvasé. Igen súlyosnak is mondja: "És nehéz egyszersmind. Az előrehaladónak igyekvő lába előtt a talaj mindegyre ragyog tőle..." (Szabó István fordítása). De ezen azt érti, hogy amikor vitte az Aranygyapjút, a lába alatt a földből "ragyogás tört fel".
A kolkhiszi papok azonban észrevették a rablást, és fellármázták a kolkhisziakat, akik több argonautát megöltek. Iaszón állítólag ekkor megölte Aiétész királyt is, mindenesetre sikerült a gyapjút az indulásra készen várakozó Argó hajóra vinniük és gyorsan felszedték a horgonyt...
