A Szahara i.e. 8500 és 4500 közt jóval esősebb terület volt, mint manapság (de a nagyobb része már akkor is sivatag volt).

De vannak furcsaságok:

Szilfiumot az ókorban az észak-afrikai görög gyarmaton, Kürenikában termeltek egy keskeny tengerparti sávban, nagyjából 10-11 ezer km²-en. Az ókor végére a szilfium ezen a vidéken teljesen kipusztult. Gregor Reisch freiburgi karthauzi szerzetes 1509-es világtérképén, amit a Margarita philosophica c. könyvében publikált viszont egy óriási területet mutat Egyiptomtól nyugatra, a mai Líbia területén: egy nagyjából 300 ezer km²-ert.

Reisch azonban -akár több középkori térképész- csupán másolt több részletet sokkal régibb térképek másolatáról. Erre a részre ugyanis odaírta: Silui ofera, anélkül, hogy annak értelmével tisztában lett volna. Csak Ritter von Srbik osztrák rudós mutatta  ki egy 1941-es tanulmányában, hogy a szöveg értelme: Silphiosa Ra volt, azaz "Ra, szilfiummal borított vidéke". Ez a terület ma sivatag, és csak az Ammon-oázis árválkodik ott...

Erről meg Olümpiodórosz thébai történetíró azt mondja tkp. sziget volt, partját tenger mosta és egy nagyon régi görög logográfusra, az ezer évvel előtte élt Hérodóroszra hivatkozik, aki ezt a szaharai szigetet nevezte a phaiákok földjének...