Az Eleusziszi Misztériumok eredetét a történészek a mükénéi időkig tudják követni, de bizonyosan sokkal régebbi, s a görögök előtti pelaszg időkbe nyúlik (a város Ogügész alapításának mondták). Eumolposz-élettörténete (aki a rítusokat ide hozta), tulajdonképpen a misztérium vándorlását meséli el Hüperboreászról, Atlantiszra, majd Észak-Afrikán át a Balkánra, majd Eleusziszba. A pogány beavatottból kreseszténnyé lett alexandriai Kelemen, akit már így nem súlytott a hallgatási fogadalma, azt írta, az Eleuszisz Misztériumokat tkp. a vénuszi Aphrodité és a Korübantok vagy Kabirok kezdték el gyakorolni (egyesek a föníciai Kabir misztériumokból igyekeztek származtatni). De nem az eleusziszi misztériumok eredete vagy a misztériumok ceremóniái érdekelnek, hanem megészen más okból kezdtem el írni...

 

 

Az eleusziszi templomot egy 122 x 104 méteres kerítésfal vette körül. Belül állt Démétér és Perszephoné temploma, melynek belsejét négy oszlopsor öt részre osztotta. A jelöltnek egy földalatti útvonalon kellett végighaladnia, s el kellett érnie egy rejtélyes ládához. A templom középső hajójának padlója alatta régészek valóban megtalálták egy alacsony, messzire vezető folyosó romjait.

„Az eleusziszi Démétér–templom romjait feltáró régészek megállapították –írja Várkonyi–, hogy az előudvarnak és az oszlopcsarnoknak kettős padlózata volt (kőből), a felső tovagördíthető, az alsó fel–le emelhető–süllyeszthető; micsoda monstruózus gépezetek mozgathatták ezeket?” (Varázstudomány).

A misztériumok leírásából tudjuk, hogy rengeteg technikai trükköt alkalmazhattak, mint a mozgó automaták, kivetítők, csapóajtók, stb...

 

Hogy írta Mead: "A misztérium–intézményeket átadták a földi emberiség legjobb tanulóinak, akik végül kénytelenek voltak jelképekkel és trükkökkel, drámákkal és színielőadásokkal pótolni azt, amit korábban fejlettebb eszközökkel csinálhattak."

 

Az a technologia, amit a misztériumokban alkalmaztak Egyiptomban, vagy pld. Eleusziszban, mint a camera obscura, beszélő, mozgó szobrok, maguktól nyíló ajtók, gőzgéppel mozgatott planetáriumok, stb. még egy régebbi ismeret foszladozó maradéka lehetett. Ezek egy része átment a görög szinház, majd római circus "trükkjeibe" (még később vásári mutatványosok "varázslataiban" maradt fenn néhány, mint a kora középkorban a lencsés távcső vagy az arab bűvészeknél az ún. szikrákat szóró "varázskanna" és így tovább). Gondolok itt nevezetesen olyan szinházi technikai elemekre -Julius Pollux könyve nyomán-, mint pld. a bronteionra (menydörgésgép), a keraunoszkopeion –vagy latin nevén lunoscopium-, ami a villámlást utánzó gép volt. Aztán Kharón lépcsőjére, a mekhanére, akrobatikoszra és geranoszra (emelő és daru-féleségek), ekküklémára (gördülő pódiumra) és még több más dologra...

A szamothrakéi misztériumban bemutatták a beavatott nézők előtt, hogy villám csapott Iaszoszba, mikor meg akarta erőszakolni Démétért. Gondolom, ekkor használtak egy olyan gépet, ami képes volt villámot szórni, amit a kései görög szinház átvett, egy tengelyen és talán gördülő csapágyon (amit bizonyosan ismertek az ókoriak) forgó fémprizma formájában, ami azonban már csak a villámok képét adta, bár villámgépnek (lunoscopim) nevezték...