G. R. S. Mead angol vallástörténésznek (1863-1933) a Töredékek elfelejtett hitekből c. könyvében olvassuk. Biztos meglepűdhetünk sorain, pedig kereken 110 éve jelent meg:

 

"A görögök ismert története úgy látszik egy árja törzs bevándorlási hullámaival kezdődött Európába. A fő hullám kétségtelenül több kisebb hullámból állt.

 

…a szaiszi papok közölték feljegyzéseiket Szolónnal, amit Platón őrzött meg a Kritiaszban és Timaioszban: szerintük tízezer évvel időszámításunk előtt Attikát elfoglalták a hellének – később hosszú időre elfeledett – ősei. Utánna a nagy vízözön következett, ami elpusztította Atlantisz szigetét. A további szeizmikus rengések lakhatatlanná változtatták a Földközi–tenger partvidékeit is. Számszerint a harmadikat nevezték Deukalion özönének. Ezen időszakot nevezi Manethón írásaiban, Egyiptomban özön előttinek…

 

Elmondjuk, hogy felettük Atlantisz szigetéről jött főnökök uralkodtak. Serényen meghódították a Földközi–tenger legtávolabbi partvidékeit, de a hellének vitatták az uralkodó faj felsőbbrendűségét… Az atlantisziak bevezették Poszeidón és Héphaisztosz kultuszát, a tenger erejét és a föld alatti tüzet megszemélyesítő hatalmasságokat, akik elpusztították atyáikat…

 

Azonban a nyilvános kultuszok és népi tradíciók mellett létezett egy belső organizmusa a vallásnak és titkos csatornái a hagyományok rejtett részének a misztérium–intézményeken belül. Ha nehéz fogalmat alkotni a görög vallási tanok fejlődésének kérdésében, akkor sokkal nehezebb megvizsgálni a misztériumhagyományok kialakulását, mivel a lehető legnagyobb tisztelettel és titoktartással kezelték őket. A titoktartás legcsekélyebb mértékű megszegése is halálbüntetést vont maga után. Az eszme, aminek a görög misztériumhagyományt alárendelték, hasonló ahhoz, aminek az antikvitás intézményeit is alárendelték. Nehéz a fontos kultuszokat a mögöttes tartalom figyelembevétele nélkül megtalálni. A misztériumok intézménye a legérdekesebb jelenség, amivel a vallások tanulmányozása közben találkozhatunk. Az antikvitás eszméje, hogy mindig volt a vallásban valami ismert. A misztériumok intézményeivel kapcsolatos állandó hagyomány, hogy azok alapítói voltak mindig a civilizáció művészeteinek bevezetői; vagy maguk is istenek voltak, vagy istenek tanították őket istennek lenni. Röviden tehát olyan emberek voltak, akik sokkal nagyobb tudással rendelkeztek, mint utánuk bárki más; ők voltak a tanítók, akik az emberi fajok gyerekkorában tevékenykedtek. És nem csak művészeteket tanítottak, hanem tanították őket az istenek természetére, az emberi lélekre, a láthatatlan világra, kifejtették, mióta létezik a világ és még sok más.

Úgy találjuk, hogy az ókori világot méhsejtszerűen behálózták ilyen intézményekkel. Mindenfélével és fajtával találkozhatunk, a legtisztábbtól és legnemesebbtől a leglealacsonyítóbbig; megtaláljuk az emberi babonák és vallások legjobbját és legrosszabbját. Ezen nem kellene meglepődnünk, mert az emberi természetből fakad, nem csak jobban ösztökélve, hanem nagyobb hatáskörrel.

Mikor az ismeret megszerezhető hatalmat adott, és függenek az elfogadóktól akár vagy nem ők használták jóra vagy gonoszra. Az emberiség tanítói szembenálltak az önzés veleszületett erőivel, a lassú fejlődésért és a csökönyös emberiségért. Azon felül az embereket nem kényszerítették, önként jöttek, a <<törvény teljesítésének szeretetéért>>, és a tömeg újból úgy nevezett néhányat a <<kiválasztott>>.

Azt mondják, hogy az emberiség legrégibb tanítói a miénktől sokkal fejlettebb emberiséghez tartozó szellemek voltak, akik a misztérium–intézményeket alapították. Úgy gondolták ugyanis, hogy ez a leghatékonyabb módja a magasabb rendű tanítások átadásának a csecsemőkorú emberiség számára. E nézet szerint a korai időszakban azok irányították a misztérium–intézményeket, akik ismerték a természet erőit. Ez pedig egy nem feltétlenül földi eredetű, korábban magas szintre jutott emberiség vívmánya volt. A csodákat, amiket a misztérium–intézményekben tapasztalhattak, egy földi ember sem tudta megismételni. Az idő elteltével az emberiség értelme egyre jobban kifejlődött, és amikor elég erősnek tartották, hogy megálljon a saját lábán, a tanítók fokozatosan eltűntek. A misztérium–intézményeket átadták a földi emberiség legjobb tanulóinak, akik végül kénytelenek voltak jelképekkel és trükkökkel, drámákkal és színielőadásokkal pótolni azt, amit korábban fejlettebb eszközökkel csinálhattak.

Majd belecsúsztak a romlásba, és az ember otthagyta a győzelmet a saját győzelméért és állandó küzdelemben a természet alacsonyabb elemeivel. A tanítók láthatatlanok maradtak, mindig készen, hogy segítsenek, de már nem mozogtak láthatóan az emberek között, kényszerítve a tiszteletet és imádást. Így szól a hagyomány.” (Fragment of a Faith forgotten, London, 1900 -kiemelés tőlem!).

 

Hasonlóan nyilatkozik Charroux is, aki eléggé járatos volt az ősi misztériumokat illetően, mikor elkeseredetten állapítja meg:

„Kétségtelenül az egyiptomi misztériumok 4000 évvel ezelőtt és a görög misztériumok 2000 évvel ezelőtt nem voltak többek, mint az igazi beavatás paródiái, és a papi kaszt ismeretei teljesen elvesztek.” (1969).

 

 

Hozzáteszem megjegyzésként: igazat kell adnunk a zseniális Mead professzornak és Charrouxnak, az ókor végén már szabályos technikai trükkökről hallunk a templomokban és misztériumokban, amik a hívek átejtését szolgálták...