Tény, hogy a búvárpók nem kerül gyakran a szemünk elé és nem is egyszerű megtalálni. Azért egy kis rutinnal, ha az ember tudja, hol érdemes keresni meg lehet találni. Például lassú folyású folyók, csatornák partmenti növényzetében. Egy kislyukú merítőháló kell hozzá és a kolokános, rucaörmös, hínáros részeken egész szép számmal lehet fogni. Néha ezen növények felszínére is kimászik, de mivel nem egy feltűnő jelenség az ember nem nagyon foglalkozik vele. Egy egyszínű, jellegtelen kis pókokcska, amiről az ember nem is gondolná, hogy egy (rajz)filmsztárral van dolga. Ismertetőjegye a légnadrág ugye csak a víz alatt látszik.

A mérgét hazai viszonylatban erősnek mondják, ám a csípés valószínűsége kb. a lottó ötöshöz mérhető. Mivel a pók elég kicsi, így a csáprágója is kicsi, ezért csak a leglágyabb helyeken képes átharapni a bőrt. A másik dolog, hogy olyan helyeken él, ahol a vele való találkozás szintén csekély. Az ember nem szívesen megy bele abba a hínáros krepába.

A cselőpókot könnyebb a tárnája alapján megtalálni. Helyenként igen nagy számban lehet találni. A pókot kicsalogatni már annál nehezebb.