STEIN AUBÉL
NAGY SÁNDOR NYOMÁBAN INDIÁBA
(ON ALEXANDER'S TEACK TO THE INDUS)
Íme lássuk, mit mond a görög történetíró Aornosról (IV., XXVIII.) :
Hatalmas sziklatömeg ez az országnak abban a részében, és beszélik, hogy még Héraklész, Zeusz fia, sem bírt megmérkőzni vele. Már most azt, hogy a thébai vagy a tyriai avagyaz egyiptomi Héraklész járt-e itt az indiaiak földjén, nem erősíthetem meg határozottan, de nem is tagadhatom, de hajlandó vagyok azt gondolni, hogy nem nyomult előre ilyen messzire; mert hiszen tudjuk, mennyire szeretnek nagyzolni az emberek s ha nehéz dologról beszélnek, megnövesztik a nehézséget és kijelentik, hogy maga Héraklész sem bírt vele. Ennek a sziklának az esetében is az a meggyőződésem, hogy Héraklészt csak azért emlegették, hogy a szikla elfoglalását annyival is csodálatosabbnak tüntessék fel. Mondják, hogy a szikla kerülete megvolt 200 stádium (negyven kilométer) és magassága a legalacsonyabb pontján 11 stádium (kb. két kilométer). Egyetlen nehezen járható, emberkéz építette ösvény vitt fel a tetőre. Fenn a szikla tetején —• úgy beszélik — bővizű forrásból bugyogott a tiszta víz. Erdő is volt és szántóföld, annyi, hogy megmunkálására ezer ember kellett. Nagy Sándort, amikor mindezeket megtudta, megragadta a vágy, hogy elfoglalja ezt a hegyet is. A Herakleszről keringő monda csak még jobban serkentette erre.
Αλεξάνδρου Ανάβασις
Αρριανός
Βιβλίο Τέταρτο
[28] Μέγα γάρ τι τοῦτο χρῆμα πέτρας ἐν τῇ χώρᾳ ταύτῃ ἐστί, καὶ λόγος ὑπὲρ αὐτῆς κατέχει οὐδὲ Ἡρακλεῖ τῷ Διὸς ἁλωτὸν γενέσθαι τὴν πέτραν. εἰ μὲν δὴ καὶ ἐς Ἰνδοὺς ἀφίκετο ὁ Ἡρακλῆς ὁ Θηβαῖος ἢ ὁ Τύριος ἢ ὁ Αἰγύπτιος ἐς οὐδέτερα ἔχω ἰσχυρίσασθαι· μᾶλλον δὲ δοκῶ ὅτι οὐκ ἀφίκετο, ἀλλὰ πάντα γὰρ ὅσα χαλεπὰ οἱ ἄνθρωποι ἐς τοσόνδε ἄρα αὔξουσιν αὐτῶν τὴν χαλεπότητα, ὡς καὶ τῷ Ἡρακλεῖ ἂν ἄπορα γενέσθαι μυθεύειν. κἀγὼ ὑπὲρ τῆς πέτρας ταύτης οὕτω γιγνώσκω, τὸν Ἡρακλέα ἐς κόμπον τοῦ λόγου ἐπιφημίζεσθαι. τὸν μὲν δὴ κύκλον τῆς πέτρας λέγουσιν ἐς διακοσίους σταδίους μάλιστα εἶναι, ὕψος δὲ αὐτῆς, ἵναπερ χθαμαλώτατον, σταδίων ἕνδεκα, καὶ ἀνάβασιν χειροποίητον μίαν χαλεπήν· εἶναι δὲ καὶ ὕδωρ ἐν ἄκρᾳ τῇ πέτρᾳ πολὺ καὶ καθαρόν, πηγὴν ἀνίσχουσαν, ὡς καὶ ἀποῤῥεῖν ἀπὸ τῆς πηγῆς ὕδωρ, καὶ ὕλην καὶ γῆν ἀγαθὴν ἐργάσιμον ὅσην καὶ χιλίοις ἀνθρώποις ἀποχρῶσαν ἂν εἶναι ἐργάζεσθαι. Καὶ ταῦτα ἀκούοντα Ἀλέξανδρον πόθος λαμβάνει ἐξελεῖν καὶ τοῦτο τὸ ὄρος, οὐχ ἥκιστα ἐπὶ τῷ ἀμφὶ τὸν Ἡρακλέα μύθῳ πεφημισμένῳ.
http://el.wikisource.org/wiki/Αλεξάνδρου_Ανάβασις/Βιβλίο_Δ
