AZ ARGONAUTÁK KOLKHISZBAN II

 

 

[Az argonauták útja Kisázsia partjai Aiáig: világosbarna pontok jelzik.]

 

 

Peter Kolosimo a Terra senza tempo c. könyvében ("Időtlen Föld", 1964) említi, hogy a szovjet tudósok figyelmét magára vonta az ún. "feneketlen kút" Azerbajdzsánban. A kútaknát vizsgálók megdöbbenésükre egy egész alagúthálózatot találtak alatta, amely más grúziai, sőt az egész Kaukázusra kiterjedő helyekkel állt kapcsolatban. Az is kiderült, hogy a barlangok legtöbbje a hegy oldalába vájt alagutakba vezet, de a felfedezők útját nagy mennyiségű kőtörmelék zárta el. Annyit azért sikerült megállapítani, hogy egy széles folyosókból álló rendszert találtak, kör alakú csarnokokkal, üres fülkékkel, kútaknákkal és olyan szűk csatornákkal, melyekben csak egy gyermek képes egyenesen végighaladni. Egy nagy alagút egy tágas földalatti csarnokba vezet, melynek magassága húsz méter.

„Érthető, hogy itt intelligens lények dolgoztak –írja Kolosimo-, de milyen szándékkal? Még nem találtak a nyomára. A rejtély magyarázata későbbre marad, az alagutak még részben el vannak zárva. Az alagutak főbejáratai szabályos alakúak, szépen megmunkált egyenes falakkal és keskeny boltívekkel. A legkülönösebb tény, hogy azok majdnem azonosak a közép-amerikai alagutakkal. A barlangok, melyek sok esetben a kaukázusi alagutak közelében találhatók, grafittiket tartalmaznak, melyek szintén univerzális motívumokat mutatnak: mint a szvasztika, a végtelenség szimbóluma és a spirál...” Egyes szovjet tudósok szerint a földalatti hálózat olyan hatalmas, hogy kiterjed Irán felé, és talán kapcsolódik az Amu-Darja folyó közelében (Türkmenisztánban az afgán határhoz közel) felfedezett alagutakhoz és Mongóliában, Tibetben, Közép- és Nyugat-Kínában felfedezett földalatti labirintusokhoz.

 

Reginald A. Fessenden amerikai szerző, az AM -alapú rádió feltalálója (1866-1932) írt egy nagyon különös könyvet, a The Deluged Civilization of the Caucasus Isthmus címmel  (Boston, 1923). Fessenden szerint a Kaukázusban található Alizon völgye, ahol egy nagy titkos társaság, a Kabirok (Aburi) és a Daktüloszok (Achali) élt. A társaság több ezer éves múltra tekintett vissza (korábban a kaukázus északi lejtőin éltek, de a szkíthák elől ide települtek). Befolyásuk messzire terjedt, de i.e. 600 körül egyszerűen eltűntek.

 

Fessenden írja: „A Kabirok magas fokú ismeretekkel rendelkeztek a számokról, a geometriáról és a csillagászatról, de a nagy erejük a technikai titkok ismeretéből származott, készítettek üveget, acélt, zománcokat, érceket redukáltak, satöbbi. A legjelentősebb titkos jelük (amennyire az én gondolom) el van rejtve Homérosznál, ami alapján a az egyik tag segítséget nyújthatott egy másiknak, és mi meg fogjuk látni később, hogy Homérosz ismerte más beavatási titkaikat is.”

 

Azt hiszem, ez a titkos társaság avatta be a khalüböket -kikről már beszéltem-- a fémolvasztás, és a fémek titkaiba. Érdekes még Fessenden egy másik következtetése, hogy a kabirok feljegyzéseinek egy példánya (az Acherontici könyv)  talán Numához került (akinek villamossággal kapcsolatos kisérleteiről már Porsenna kapcsán beszéltem).

 

 

Bemutatom egy lehetséges telephelyüket a kaukázusi kabiroknak, melyről annak idején Fessenden még nem tudhatott: 1965-ben örmény régészek feltártak Medzamorban, a vishapok szenthegyétől, az Araráttól mindössze 20 km-re egy fémfeldolgozó telepet egy vulkanikus dombon, amit 4-5000 évvel ezelőtt működött. Jean Vidal francia újságíró számolt be fényképekkel akkoriban a leletekről (Medzamor; la plus vieux complex industrial du monde, Science et Vie, 1969. júl.). A város körül lakói ciklopi falat emeltek.

A kohók réz, bronz, ólom, antimon, cink, arany, vas, mangán, ón és arzén termékeket állítottak elő. A bronzot már 18-féle ötvözetben gyártották, ismerték a nemes acélt is. Különböző fémfestékeket, kerámiákat és üveget is gyártottak. Találtak egy roppant különös, többszájú üvegedényt, ami Jean Vidal szerint egy modern kémiai felszerelés analógónja. Úgy látszik nem tekinthetjük Zoszimosz egyiptomi alkimistát az üveglombik feltalálójának. A medzamori munkások légszűrőt és kesztyűt viseltek (akár a héliupoliszi alkimisták).

És ez még nem minden, hiszen ezek a létesítmények még korábbiak roomjaira épültek, melyek nyomai az újkőkorszakba (i.e. 7000-5000) vezetnek. Találtak fémből készült szobrocskákat, némelyikük annyira riasztó világot mutat be, melyet ma már nehéz elképzelnünk. Pedig a tudható, hogy az egykori művészek a valóságot igyekeztek ábrázolni. [Itt is bemutatok egy ilyen szobrocskát.]

A medzamoriak csillagvizsgálót is építettek, sajátos távcsöveik, lencsékkel ellátott lehettek és különös tisztelete volt náluk -akár az egyiptomiaknál- a Sziriusz csillagnak. Az egyik hármas teraszt úgy építették meg, hogy megfeleljen a Szíriusz i.e. 2800-ban látható felkelésének.

Medzamor iparvárosa a semmiből bukkant fel. Több szakember arra a feltevésre jutott, hogy a város alapítói egy ősi, számunkra ismeretlen civilizáció iskoláiban tanultak, majd megtelepedtek a Kaukázusban...

 

***********

 

Valójában a medzamori leletek meg sem közelítenék azokat, amit a rejtélyes kolhisziak történelem előti székhelyén, Aiában találnánk. Medzamor csak egy kihelyezett fémnyerő helyük lehetett.

Mikor az Argonauták megérkeztek Aiai közelébe, észlelték, hogy a föld rendkívül termékeny, évente akár háromszor is arathattak. Ilyetén leírása a föld termékenységének, szinte mindig előkerül a Gral vagy az alkimisták athanorja kapcsán. Ott van Egyiptomban, vagy Platón leírásában Atlantiszről. Nyilván kapcsolatban áll valóban a Grállal, a számára épített építménnyel, az alóla kivezető, földalatti vízcsatornákkal (a német Otto Rahn is abban volt, hogy az Aranygyapjú maga a Grál volt).

Iászón kérését -az Aranygyapjú visszaadásáról- dühösen fogadta Aiétész király. De közben megjelent a király lánya, Médeia -aki nyomban Iászónba szeretett- és a király megenyhült. Azt a feladatot szabta Iászonra, hogy foja be a két tűzokádó, bronzpatájú bikát és szántsa fel Árész Mezejét. A két bika automatát bronzból kovácsolta Héphaisztosz egykor és Aiétésznek ajándékozta. A feladat lehetetlennek látszott, de Médeia csodakenőcsöt adott Iaszónnal, amivel az bekente magát és nem fogott rajta bikák fújta láng.

 

[Médeia egy görög vázaképen]

 

Médeia nem csupán a király lánya, hanem egy kabirikus boszorkány, Hekaté papnője volt. Hekatének hatalmas temploma állt Aiában.  Médeia ugyanúgy alkimista is volt, mint Orpheusz vagy Iászón. Volt egy varázskertje Aiában, amit 16 m magas kőfal védett, rajta vaskapukkal és ott különös növényeket termelt varázsszereihez. De volt neki

varázsüstje, repülőjárműve amit szárnyaskígyók vontattak (lásd a képen), és ismerte a titkát a kabirok által készített mozgó és harcoló fémautomatáknak.  Ismerte az örök fiatalság elixírjét. Aizónt, Makriszt és nővéreit úgy fiatalította meg, hogy testükből kifolyatta az elhasznált vért és az elixírrel pótolta. A szamothrakéi kabir-kultuszban a történeti időkre már elhalványult Hekaté-tiszteletnek. Pedig egykor itt a kabirok egyik fő istennője volt, akit förtelmes kígyó alakjában tiszteltek, de megmaradt még egy bizarr szokás Szamothrakén, hogy az istennő zerünthoszi barlangjában kutyákat mészároltak le a tiszteletére...

 

Bár Iászon teljesítette a lehetetlen feladatot, Aiétész király visszavonta igéretét és az Argonauták lemészárlását tervezte. Ekkor elhatározták a müneaiak, hogy ellopják az Aranygyapjút...