"Na, most ezt a Bakost sem ismerem, vagyis amíg az előbb be nem ütöttem a keresőbe, addig nem. Mivel, amit odavettem már évekkel ezelőtt leírtam, úgyhogy azt gondolom, onnan ered, ahonnan Bakos is vehette."
Bakos érdekes fazon, bár kissé egzaltált. De mi egyébként ez a közös forrás, valami titkos Ősgeszta, vagy valami felett elsiklottam?

Kösz az összefoglalót a tojásokról és a galambokról, így már van egy keretünk ahová beilleszthetjük az újonnan előkerülő hasonszőrű szerzeteket.

Azt még hozzátenném, hogy a tojásnak mindenfelé erős kozmológikus jelentést is tulajdonítanak; egyfelől ez az egész univerzum képe, amin belül, mint egy alkimista edényben végbemegy egy sokszor ismétlődő feloldódás-megszilárdulás fázis, Indiában ez a Sesa kígyó, ami a tűzben való ciklikus világpusztulások után maradványaiból, hamvaiból újjáteremtődik: ananta-sesa, vagyis a végtelen kígyó, amit mint a világtojást kerítő, saját farkába harapó Ouroboros-t ismerünk. Ezzel kapcsolatban a tojás jelent egyfajta ősi állapotot is, egy primordiális, tökéletes állapotot, aminek során az organizmus az ősi 'aranyétket' fogyasztja, önmagából táplálkozik egy visszatérő cikluson keresztül, salakanyagok keletkezése nélkül. Tulajdonképpen ezt bontja meg a tojás erőszakos felhasítása, a 'fájdalmas születés' (pszichologizáló kedvűek párhuzamba állíthatják ezt a magzati állapotra való 'tudattalan' emlékezéssel).

Szóval elég nehéz kihámozni, hogy egy-egy esetben, amikor feltűnik egy tojás, éppen melyik értelmezést tartotta szem előtt az ábrázoló.

Szintén elterjedt szimbólum ezzel kapcsolatban a tojást felfalni készülő kígyó képe, ahol a tojás igen gyakran a Nap; Indiában ez a Rahu/Ketu sárkánykígyó, aki a monda szerint valaha felfalta a Napot, de Shiva levágta a fejét, ebből lett Rahu, aki azóta sem mondott le erről a szokásáról, míg a farokrész Ketu. Ez tulajdonképpen a napfogyatkozást írja le: mivel Rahu csupán a kettévágott test felső része, a Nap minduntalan előbukkan belőle, hiába nyeli el.

Ez egy elég lényeges momentum, és nem csupán Indiára korlátozódik. Rahu/Ketu egyben két 'virtuális' planéta is: a két holdcsomópont; ebből adódik, hogy a hind asztronómia/asztrológia 9 bolygót ismer. Ez persze nyugaton sem ismeretlen, azonban kisebb szerepet játszik( ez viszont nem mindig lehetett így). Ez a Caput Draconis / Cauda Draconis, vagyis a sárkány feje és a farka. A fogyatkozások tulajdonképpen ezeknek a virtuális planétáknak a manifesztáció; csillagászatilag akkor történnek, amikor a Nap és a Hold egyszerre tartózkodnak a nap és a holdpálya kereszteződési pontjában. Ezt a két pályát a régiek általában két útnak nevezték, a holdcsomópontok így 'kereszteződések', és nagyon valószínű, hogy hitük szerint a lelkeknek égi útjuk során itt van az 'átkelés helye' (ált. 'révészek' segítségével, a két nagy víz, vagy tenger találkozásánál, amikor maguk mögött kellett hagyniuk a szublunáris szférát - vagy éppen visszatérni onnan).

Ez ugyanakkor a misztikus mennyegző is, vagyis a Nap és a Hold konjunkcióa, ami, érthető okokból, 'sötétséggel' jár, vagy a 'sötétségben' megy végbe - a konjunkció a halál állapotán vezet keresztül, de újjászületésben végződik.